Szabó András: Csíkzsögöd. Nagy Imre képtár (Székelyudvarhely, 1996)

Zsögödi előnév nem jelent nemesi armálist. Nem is csak megkülönböztetésül szolgál. Hanem erre az egységre utal."

Az Imre bácsi születésének a napján nagy vihar volt, amit apja Nagy Bálint be is jegyzett a kalendáriumába.

Talán a régen élt emberfélék szellemeinek a mesealakjai gyűltek össze és kavarogtak az égen, megbizonyosodni afelől, hogy azon a napon egy új szellem születik.

Emre — akkor így nevezték a gyermek Imrét —, a család harmadik gyereke volt. S a népmesék szabályszerűsége szerint ő volt világot látni, szerencsét próbálni, ő vitte a legtöbbre a családból. Csak királykisasszony-kezet nem nyert soha el. Állítása szerint nem is volt szüksége arra: azt a művészet sínylette volna meg.

Katonaköteles koráig ennek a vidéknek a titkaival ismerkedik. Állandóan az erdőket járta és a mezón csatangolt, s szívta magába a természet illatát, hozzáidomulva az ősi léttörvényekhez, és állandóan szem előtt tartotta a természet alapvető egyensúlytételeit. '

Teljes azonosulás a környezettel, a családdal: a személyiséggé válás korszaka. A szülői ház melege, az iskolai kényszer és a természet adta őszinte, szabad lét ötvöződéséből kovácsolódott erőssé az Imre bácsi személyisége.

A szülőház egy közönséges fatornácos parasztház. Három egymásba nyitható, de külön-külön a tornácról is bejárós szobából, nyárikonyhából és sütőből áll. Ehhez az épülethez toldotta hozzá Imre bácsi 1966-ban a műtermet.

1973-ban pedig, 80. születésnapjának a tiszteletére elkészült a képtár épülete is. Együttesen — a szülőház, az udvar meg a képtár, az erdélyi magyar kultúrának egy szigete: egyszemélyes művészettörténeti tanuhely. Itt kezdte meg Nagy Imre

5