Szabó András: Csíkzsögöd. Nagy Imre képtár (Székelyudvarhely, 1996)

önálló festői pályafutását, amit 1976. augusztus 22-én bekövetkezett haláláig megszakítás nélkül folytatót: örök egységben a falut övező tájjal még akkor is, midőn főiskolai tanárként vagy az azt követő időben a kincses városban, Kolozsvárott tartózkodott.

„Zsögödön nem dolgozott — meséli Apor Mária, Imre bácsi legtöbbet rajzolt modellje. Lement májusban Zsögödbe, s csak vázlatozott, krokizott. Aztán feljött Kolozsvárra, s itt nekifogott festeni. (...) Napi hat órát az állvány előtt dolgozott, s akkor egy órát modellekkel foglalkozott. Az anyagot előkészítette vázlatokon és a nagy képet a műteremben készítette el. (...) Ritka volt az a kép, amit Imre bácsi kint festett. A patakos képeket viszont mind ott festette. Hogy kértem rá, hogy adná nekem. Az Istennek se! És tudja meg, hogy úgy kellett álljak, hogy a két öntözőkanna tele volt vízzel.

Imre bá nem volt könnyű ember. Azt se lehet mondani, hogy terrorista volt, hogy terrorizálta az embert, de valahol ő nem tűrt ellentmondást. Az ó akaratát aki nem teljesítette, s az ő környezetéhez nem alkalmazkodott, az az ember nem tudott mellette megmaradni."

Ez a vallomás egyike azoknak, amelyikből tudomást szerezhetünk az Imre bácsi időbeosztásáról, meg arról, hogy minden egyes alkotásához nagyon ragaszkodott, és a

ha tározottságáról.

6