Veress Péter: Korond. Kerámia (Székelyudvarhely, 1996)
zatlan és mázas kályhacsempék iránti igény annyira megcsappant, hogy azt a küsmödi fazekasok is ki tudták elégíteni. Az 1800-as évek második felében hirtelen megcsappan a vörös mázatlan edények iránti kereslet is, mert mind nagyobb teret hódítanak a mázas edények, és szinte ezekkel párhuzamosan a piacot elárasztják a tartós és viszonylag olcsó vasedények. Ennek ismeretében a korondiaknak váltaniuk kellett, ha továbbra is a fazekas mesterségből akartak megélni. Ez a váltás nagyon nehezen ment annak ellenére, hogy az akkori államhatalom szakminisztériuma is próbált segíteni rajtuk. A marosvásárhelyi Kereskedelmi Iparkamara kezdeményezésére a kereskedelemügyi miniszter 8 hónapos tanfolyamot szervezett, hogy meghonosítsa a mázasfazekasságot. Tartva a később rájuk kirovandó kereseti adótól, a korondiak nem vettek részt ezen a tanfolyamon. Ugyanis az ezen résztvevő küsmödi, szolokmai, etédi és atyhai fazekasokat megadóztatták. Eredménytelennek bizonyult az a kezdeményezés is, hogy "vándortanítók" tanítsák meg a korondiakat otthon, helyben a mázasedény készítésére. A már-már csőd szélére került köröndi fazekasságon a "vetélytárs" segített. 1893-ban Székelyudvarhelyen kő- és agyagipari szakközépiskolát alapítottak, ahova sok köröndi fiatal iratkozott be, és elvégezve azt visszatért a faluba. 4 Ezek a fiatalok - András József (1875-1925), Katona Ferenc (1861- 1936), Lőrincz M. András (1867- 1934), Demeter K. Zsigmond (1870-1910) - a mázas technika fortélyainak birtokában, hazatérve a Gáspár Gyula által 1893-ban alapított kis mázasedény-műhelyben kezdtek dolgozni. Gáspár, mivel vállalkozó volt és nem értett a fazekassághoz, a műhely vezetését a kőrispataki Katona Jánosra bízta, aki ismerte a mázasedény előállításának technikáját. Gáspár Gyula Katona mellé meghívott egy német mestert is, aki a mintákat festette az edényekre. Annak ellenére, hogy Katona János igyekezett titokban tartani az új technikát, az lassan mégis kiszivárgott, és egyre többen megtanulták és alkalmazták. 1909-ben megszűnt ugyan a mázasedény műhely, de ekkorra már a fortélyokat a fazekasok faluszerte ismerték, és a köröndi fazekasipar addig soha nem látott lendülettel kezdett felvirágozni. A gyors fejlődés és a mind nagyobb és nagyobb mennyiség előállítása az I. világháború következtében fellépő vasedény-hiánynak is köszönhető. 1928-ban két kerámiagyár is létesül Korondon, egyrészt azért, hogy ki tudják elégíteni az egyre növekvő rendeléseket, másrészt azért is, hogy a néhány évvel korábban alapított tordai kerámiaüzemmel - ami nagy mennyiségű, olcsó kerámiával árasztotta el a piacot - felvehessék a versenyt. A két üzem fejlődése olyan mértékű volt,
