Ivácsony Zsuzsa - Szabó Károly - Tófalvi Enikő (szerk.): Anna-sorsok. Válogatás a Haáz Rezső Múzeum pályázati kiírására készült irodalmi művekből (Székelyudvarhely, 2015)

jal az emberek, mint hogy egy alávaló féregnek szolgáljak térdre borulva.

Egyik decemberi vasárnap azonban sorsdöntő volt az életemben. Reggel templomba mentünk, ahogy az szokás a faluban. A szégyenpadon üldögélve, egyedül szenvedtem végig a misét. Minden vasárnap áldottam a papot, mikor elkezdte az imát. Akkor hagyta abba a falu népe a mutogatást, kuncogást. Mindig legutolsónak léptem az Isten házába, hogy ne legyek a középpontban. Mise közben minden rosszalló pillantást úgy éreztem, mintha belém döfne.

A szertartás után gyónni mentem. Nem, mintha sok bűnöm lett volna. Szinte meg sem szólaltam ezen a héten. Csupán azért mentem gyónni, hogy ne a családommal menjek haza. Hadd ne csúfolják őket is miattam. Gyónás után kezembe vettem a szégyenkendőt, és elindultam hazafelé. A szégyenkendő volt abban az időben a legjobb pajtásom. Mindig mikor az utcára kiléptem, nálam volt és jelképezte bűnösségemet. Lehajtott fejjel kullogtam hazafelé. Egy erősebb szellő kikapta a kezemből a kendőt, és egy éppen arra járó szekérre repítette. Futottam előre a szekér gazdájához, hogy adja vissza kendőmet, melyen arany betűkkel állt a nevem.

Egy fiatalember volt a szekér gazdája, akit sosem láttam azelőtt. Kértem tőle a kendőmet. Elmosolyodott, megállította a lovakat, és felajánlotta, hogy elvisz. Útközben elmesélte, hogy neki is van szégyenkendője. Kezembe adta, hogy nézzem meg. Azon arany betűkkel az állt: Csongor. Elmeséltem az én történetemet, melyre rosszallóan csettintett. De nem azért, amiért gondoltam.- Látja kisasszonyka, olyanért ítélnek el, miért nem mi vagyunk felelősök.

Ez után elmondta, hogy neki miért van kendője. A családja gazdag, de ő az egyetlen fiú. Nemrégiben kitudódott, hogy Csongor meddő. Szülei és faluja kitagadták. Ekkor kapta a kendőt. Valamelyik nap, a szomszédok az életére törtek. Meg akarták kaparintani Csongor örökségét. Nem maradhatott ott. Engedélyt kért hát a szüleitől, hogy elmehessen. Most itt van, keres egy eladó házat, ahol nyugodtabban élheti életét.

Beszéd közben elértünk a házunkig, ahol leszálltam, jó szerencsét kívántam, és bementem. Tudtam, hogy amint belépek a küszöbön, lélekfagyasztó csend lesz a házban, de mégis megtettem. Úgy is történt, ahogy gondoltam, de titkon örültem, hogy pár pillanatig felszabadult a lelkem.

52