Ivácsony Zsuzsa - Szabó Károly - Tófalvi Enikő (szerk.): Anna-sorsok. Válogatás a Haáz Rezső Múzeum pályázati kiírására készült irodalmi művekből (Székelyudvarhely, 2015)
ANNA Születés és halál. Csak két szó, de ez határozza meg az egész történelmet. E között a két szó között építettük és romboltuk világunkat. Akik építik, azt szeretnék, hogy emlékezzenek rájuk. Ezért szinte akármit képesek megtenni. Ismerem az érzést, mikor akár meg is halnál, annyira szeretnél valamit. Köztem és a többi ember között csak az a különbség, hogy én nem azt akartam, hogy emlékezzenek rám, hanem azt, hogy örökre elfelejtsenek. Anna vagyok. Életem első éveit háborús időkben tengettem. Családom utolsó lányivadékaként, csak a családlétszám gyarapításában szerepeltem. Testvéreimtől irigyeltem még a munkát is. Őket megbecsülik. Pajtásom nem volt valami sok. Egyedül voltam a nagyvilágban, nagy és mély gondokkal. Mikor aztán nőttem egy keveset, és ifjú leány lettem, elkezdtem bálokba járni. Ez elterelte gondolataimat. Már végre kezdtem fontosnak érezni magam, amikor bekövetkezett a végzetes este. Ezen az éjszakán volt a legjobb a hangulat. Legalább is az enyém az volt. Sokan felkértek táncolni, rengeteget nevettem. De ez a nevetés nem a szívemből jött, hanem a fejemből. Mint később a gazember cimboráitól megtudtam, varázsgomba teát ittam az estély előtt. Csak zsarnok, pofátlan és becstelen ember tesz ilyen gyalázatos tettet egy védtelen ifjú leánnyal. Ennyire becstelen volt az egyik férfi a bálban is, Jóska. Ő volt az a gazember, aki romba akarta dönteni az életemet, pusztán kedvtelésből. Megitatta velem a teát, és mikor látta, hogy nem vagyok tudatomnál, kihúzott a teremből. Ettől az estétől fogva közismert lettem. Elvégre mindenki ismerte a megesett lányt, és annak történetét. A faluban az a pletyka keringett, hogy én nem tudtam parancsolni az érzelmeimnek. Szegény fiút, hogy leteperte egy ilyen aljas kislányka. Befolyásos család volt a Jóskáé, és gazdag. Elkényeztetett fiukat nem akarták belemártani a szégyen dézsájába. Én ittam ki egyedül minden keservet belőle. Rengetegszer elmentem Józsi házához. Térden állva könyörögtem neki, hogy - ha már így alakult - vegyen magához. De ő hajthatatlan volt. Azt mondta, nem az ő hibája és csak nevetett. Ettől az undorító kacajtól kirázott a hideg. Ez volt az a pillanat, melytől fogva eldöntöttem, hogy inkább mutogassanak rám uj51
