Ivácsony Zsuzsa - Szabó Károly - Tófalvi Enikő (szerk.): Anna-sorsok. Válogatás a Haáz Rezső Múzeum pályázati kiírására készült irodalmi művekből (Székelyudvarhely, 2015)
Anna - Asszonysors a XX. században Vót olyan asszony is, aki utánam köpött.- Phíí, be rossz leány! Hát ezért nevelték olyan gonddal a szülei, hogy szégyent hozzon rájuk a cafka!? Talán azt hitték, hogy nem hallom, vagy ki tudja, talán nem is érdekelte őket. Bárhova is mentem, az emberek megbámultak, s én láttam szemükben a megvetést. Az egész falu, de főleg az asszonyok feketére festették nyelvükkel a nevem, s lassan minden pletyka rólam szólt. Szívesen beszéltek helyzetemről, jól kifiguráztak, gúnyt űztek belőlem. Amíg szívem alatt a kisgyermek növekedésnek nem indult, addig talán nekem is könnyebb vót, de miután kerekedni kezdtem, már az is megtudta, hogy Bandi Jóska a szoknyám alá merészkedett, akit addig nem világosítottak fel az asszonynyelvek. Tán nem is vót olyan hely, ahol szívesen lettem vóna, mindenhol éreztem a rám szegezett gunyoros tekinteteket, melyek szinte döftek, szúrtak. Ha anyám vízért küldött vagy a molnárhoz, septibe megjártam. Inkább kerültem az embereket, mint sem a szemük elé kerüljek. Nem szégyenkezésből tettem, s, hogy megesett vótam, nem éreztem bűnösnek magam, hisz a Jóisten is így akarta. Csak az a csöpp gyermek, mely úgy meglepett, az a kis élet bennem, mely nőni kezdett, a miatt tettem. Ártatlan élet vót, ki, hát mondhatnám, hogy tévedésből, de az is lehet, hogy Isten akaratából fogant. A napok tehát teltek, állapotom egyre inkább észrevehető volt, s otthon anyám egyre többet veszekedett, vót, hogy meg is vert vesszővel. Mind azt mondta, hogy én vagyok a legszenvtelenebb leánya, s hogy szégyelljem magam s pironkodjak tettem miatt. Egyik éjjel be is zárt a pincébe, apám engedett ki kora reggel, mikor ment a csorda. Ő igaz, nem is mondott semmit. Mikor megtudta, hogy áldott állapotban vagyok, s Bandi Jóska az apja a gyermeknek, csak pipált a tűz mellett s nézett maga elé. Nem szólt erről se jót, se rosszat. Talán mert ő nem olyan vót, hogy az ember vétkit felrója, vagy nyaggassa érte, mint anyám, ki már belébetegedett, hogy a leánya házasságon kívül vár gyermeket.- Fattyú a családba? Fattyút szülnél, Anna? Nem szégyelled magad? Nincs elég bajunk, hát kell ez még nekünk? Megesett leány létedre még kijársz a mezőre? Hisz rólunk beszél az egész falu, sőt már a határban is. Tán még a pap is kiprédikálja, s ó, te Anna, akkor megöl a szégyen. Hisz már Boris a s Erzsi sem jár 40
