Ivácsony Zsuzsa - Szabó Károly - Tófalvi Enikő (szerk.): Anna-sorsok. Válogatás a Haáz Rezső Múzeum pályázati kiírására készült irodalmi művekből (Székelyudvarhely, 2015)
hozzánk, amióta ez kitudódott. így hálálod meg, te leány, hogy apáddal tisztességesen felneveltünk, hogy szeretője leszel annak a Jóskának, a csirkefogónak, annak a senkiházi legénynek? Jajj, jajj, Istenem, hát miért büntetsz engem? Mit vétettem, hogy fattyút küldesz a családba? S jajgatott, sírt, ordított vérben izzó szemekkel, s két kezét összefogva a feszület előtt térdelt, ott kesergett. Sokat hallgattam én anyám szavait, s minden veszekedése után kimentem a csűrbe, s dudorásztam a széna közt. Vót, hogy kiskoromban tanult gyermekdalokat vagy szomorú vándorénekeket, esetleg keserves szerelmes nótákat, melyeket talán valamikor egy-egy legény írt a babájához. Olyankor meg is gyűlt könnyel a szemem, s bár tudtam, hogy a kis élet odabent nem kesereg, én mégis sokszor vigasztaltam. Mondtam neki, hogy ne bánkódjék, én majd vigyázok rá, s mondhat anyám, amit akar, én szeretem őt, hisz a Jóisten küldte nekem. Ekkor, mintha én is megnyugodtam vóna, nem sírdogáltam többet, hanem megcirógattam a burokban levő kis gyermeket. Hittem, hogy bármi lesz, akár egyedül is, de boldogulni fogok. Aztán egyik nap anyám elém állt, s azt mondta, hogy elmegyünk a javasasszonyhoz, mert ő segít az én bajomon. Hisz nekem semmi bajom nem vót, gondoltam, de aztán rájöttem, hogy miért mondja ezt. A bennem növekvő kis élet, persze az vót a baj neki, sőt nyomorúság, egy szégyenfolt, s vele együtt én is. Ellenkeztem, nem akartam én semmi javasasszonyhoz menni. Megint veszekedni kezdett, zokogott, ordított, s azzal ijesztgetett, hogy az ő házába semmi fattyú nem születik, s mehetek Isten hírével, de így ide be ne tegyem többet a lábam. A föld mintha forgott vóna körülöttem, szédültem s egyszerre összeestem. Nem tudom, mennyit fekhettem ájultan, pár percet vagy órákat, de arra ébredtem, hogy anyám a konyhában sündörög s valamit forral a kályhán. Amint kinyitottam a szemem, már ott is termett, s egy kis csuprot nyomott a kezembe.- Gyógytea, idd meg lelkem, úgy megijedtem, mikor elájultál, jobban vagy, galambom? Nem tudtam mi történhetett, hogy ilyen nyájas lett hirtelen, hisz az előbb, még el akart kergetni a háztól. Meg kellett innom a teát, bár kissé keserű volt és forró, de addig állt az ágy mellett, míg üresen vissza nem adtam a csuprot. Később derült ki minden. Még ma is érzem számban a tea kesernyés ízét. Anyám, míg ájultan feküdtem, elment a javasaszszonyhoz és elmondta neki, hogy van egy megesett lánya, elég 41
