Zepeczaner Jenő (szerk.): Haáz Rezső Múzeum (Székelyudvarhely, 2005)
tokot készített. Területi szempontból az egykori Udvarhelyszék református vidékein mozgott a legotthonosabban, lévén, hogy református felekezeti iskolában tanított. A legtöbb múzeumi tárgyat is ezekró'l a területekről sikerült begyűjteni. A Hargita-alji katolikus falvakban jelentős kutatómunkát végzett, sőt a lövétei gyűjtésből születtek a legjelentősebb tanulmányai: Egy székely falu öltözete és A székely ványoló. Az előbbit Csutak Vilmos felkérésére készítette, aki a Székely Nemzeti Múzeum alapításának ötvenéves évfordulójára készült évkönyvet szerkesztette. Kisebb-nagyobb tanulmányait, melyek ebben a kötetben jelennek meg újra, az Ethnographia közölte a harmincas évek elején, amikor több székely tárgyú írás jelent meg Viski Károly hatására, aki sokat tett az erdélyi népélet feltárásáért. Dokumentumrajzait is Viski Károly használta fel A székely népművészetről című tanulmányában és A magyarság néprajza című összefoglaló munka tárgyi néprajzról szóló első köteteiben. Könyvgrafikával is foglalkozott, Tompa László Székelyudvarhelyen 1923-ban megjelent kötetének - Éjszakai szél - címlapját rajzolta, ezenkívül egy turistakalauz címlapját tervezte, és ex libriseket is rajzolt. Utolsó nagy vállalkozása a Magyar Autonóm Tartomány népviseleteinek megfestése volt, 23 féle színes viselet akvarellje készült el és 16 részletrajz, melyeknek kiadását hosszas fontolgatás után a kiadó visszautasította azzal az átlátszó ürüggyel, hogy figurái nem mosolyognak, illetve kérte, hogy fesse át mosolygósra a figuráit. Végül is a marosvásárhelyi Állami Népi Együttes vásárolta meg a sorozatot. (...) A képzőművészeti munkáit számba vevő id. Haáz Sándor fáradságos munkával 796 festményt és 486 rajzot leltározott fel. Jelentős volt közéleti tevékenysége is. Erről az iskolai értesítők tanárkodása első éveiben csak azt jegyzik fel, hogy „jótékony célú műkedvelői előadásokon működött közre". Az első világháború után évente rendszeresen tartja vetített képes előadásait a székely népművészetről, a magyar és egyetemes festészet nagyságairól, az esztétikai nevelésről. A Kováts István által üvegre készített diákat szabadkézzel színezi. Az iskolán kívül előadásokat a Polgári Önképző Egylet Szabadlíceumi előadás-sorozatain tartott, mindig érdeklődő telt ház előtt. Haáz Rezső volt az, aki Székelyudvarhelyen megszervezte az első ún. „szőttes bálokat”, amelyek a népviseletnek adtak új rangot. Sokat tett az Udvarhely megyei fafaragászat fellendítéséért. A telekfalvi, de más falvak ügyesebb faragóinak is modelleket adott, megrendeléseket szerzett. Nagy sikernek örvendtek az általa népi stílusban tervezett festett bútorok, amelyeket irodákban, polgári szobákban, előszobákban használtak. Állandó tevékenysége volt a műkedvelő és a kollégiumi színielőadások díszleteinek festése és a kosztümök tervezése, így egyik első munkája volt az 1922. december 3-án rendezett Petőfi-estély - ahol a költő születésének centenáriumán a megemlékezést Benedek Elek mondta - háttereinek tervezése és festése. „A felgördülő függöny mögül legelőször a Haáz Rezső udvarhelyi rajztanár által művésziesen megrajzolt székely falu áll előttünk a Hargitával, egy fenyveserdővel, tarka mezőkkel, a kicsi református templommal, színesre faragott kapufélfákkal, tetejükön galambbúggal... Nyíró József, Haáz Rezső és Keresztes Károly történelmet csináltak..." - írja a korabeli színikritikus Nyíró József balladajátékának, a Júlia szép leány székelyudvarhelyi bemutatójáról 1933-ban. (...) Sokoldalú elfoglaltságai közül élete alkonyára csak azt őrizheti meg, amivel elkezdte pályafutását: a festészetet. 1958. július 29-én, hetvenöt éves korában halt meg. Sírját fejfa jelzi a székelyudvarhelyi református temetőben. Zepeczaner Jenő (Megjelent: Hargita Népe. 2003. augusztus 12.) 8
