Zepeczaner Jenő (szerk.): Haáz Rezső Múzeum (Székelyudvarhely, 2005)
Orbán Balázs (1829-1890) Székelyudvarhely mellett, Lengyelfalván született régi udvarhelyszéki székely családban. Apja, Orbán János a francia háborúk katonatisztje, anyja, Knenchtel Eugenia németgörög családból származik. Iskoláit Székelyudvarhelyen végezte, de már 1846 tavaszán elhagyja szülőföldjét. Családjával Konstantinápolyba utazik, a fanarióta görög nagymama, Foresti Eugenia örökségének átvételére. Felhasználva a lehetőséget a nyugtalan ifjú beutazza a Közel-Keletet. Eljut Egyiptomba, hol megmássza a piramisokat, a Szentföldön bejárja a bibliai helyeket, erdélyi magyar és román „beduinnal” találkozik, akik a besorozás elől szöktek meg, bejárja Kis-Ázsiát, tanulmányozza az antik görög kultúra emlékeit, csodálattal ír a görög nép szabadságharcáról. Keleti élményeit később hat kötetben jelenteti meg: „Keleti utazás” címmel. Egy nyugati lapból, Athénban szerez tudomást a magyar forradalomról. A török fővárosból egy szabadcsapattal indul haza, azonban Vidinben kapja a hírt, hogy a szabadságharcot elfojtotta a túlerő. Ezután a magyar emigránsokat segíti szállással és munkahellyel. További élete meghatározó élménye, hogy Kossuth környezetébe is kerül. Nem térhet haza, a császári hatóságok ellenségként lajstromozzák és a terhes katonaság várja. Londonba utazik, ahol Petőfi barátjával, Teleki Sándorral barátkozik. Nagy hatással van rá a Jersey szigeten, emigrációban élő Victor Hugo. Haza csak 1859-ben térhet. Az abszolutizmus éveit, az enyhülés időszakát arra használja fel, hogy bejárja a Székelyföldet. Eljut minden településre, várromhoz, természeti ritkasághoz. Szorgalmasan jegyzetel, fényképez. Munkája eredményeként 1868-1873 között hat kötetben kiadja főművét, a „Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból" címen. Nem tud ellenállni a politika csábításának, 1872-től élete végéig tagja a magyar országháznak, 48-as, függetlenségi programmal az ellenzéket erősíti. Parlamenti beszédeit is hat kötetben adja ki. Közben az általa kiépített Szejke-fürdőn dolgozik: történelmi tanulmányokat ír, nagyon sok újságcikket közöl az ellenzéki lapokban. Élete kalandos, romantikus, mintha egy Jókai hős lenne. De ez a regény nem íródott meg, habár Jókai, a romantikus író fejedelem, székelytárgyú regényei alaptörténetét tőle hallotta először. Ugyanakkor küzdelmes életének vannak árnyoldalai is. Székelyei buktatják ki egy választáskor, nem mindig értik meg a „Csont bárót". Késői elismerésként csak 1888-ban lesz az Akadémia levelező tagja. Utód nélkül hal meg. Egyetlen örökösének népét teszi, de hagyatéka fölött hosszas per keletkezik. Temetésén határozzák el, hogy szobrot érdemel, de erre is egy bő évszázadot, 1995-ig kellett várni. Végrendelete szerint a Szejke-fürdőn temették el. Sírja elé, a (nem mindig hálás) utókor székelykapu-sort állított. Most nyílt lehetőség, hogy egy régi adűsságunk lerójuk: a közeljövőben emlékszobát rendezhetünk be a lengyelfalvi Orbán-kúriában. (zj) 40
