Zepeczaner Jenő (szerk.): Haáz Rezső Múzeum (Székelyudvarhely, 2005)

Konzerválás, restaurálás a múzeumban

Kisvárosi múzeumban eltöltött több mint két évtizedes munkám alatt alkalmam volt folyamatosan meggyőzó'dni a konzerválás és restaurálás fontosságáról, amely a feladatok egyik legfontosabbikát, a műtárgyak megó'rzését látja el. A konzervátorok, restaurátorok legfontosabb munkatársai minden múzeumnak. Ennek ellenére ők az intézetet „Hamupipőkéi" mikor az elismerést kell learatni egy-egy jól sikerült kiállítás után. Ők rendszerint „láthatatlanok" maradnak. Ez történik mikor a pénzt, a beruházásokat osztják el, és mikor a béreket megállapítják.

A műtárgyak gyűjtése után, - még a hasznosítás, kiállítás előtt - a múzeumok, gyűjtemények alapvető kérdése a konzerválás és a restaurálás. A felhalmozott tárgyak sokasága mit sem ér, ha a raktárakban pusztulnak, mert nem használhatók, nem kiállíthatok. Egyetlen kiállítás sem lehet sikeres elhanyagolt, rossz megtartású tárgyakkal, a kezeletlen tárgyak a pusztulás lehangoló hangulatát közvetítik. Szakembereink lényegében a lehetetlenre vállalkoznak. A természet törvényei szerint minden múlandó, de ők át akarják menteni a gyűjteményt az utókornak, ahogy elődeik is értünk dolgoztak. Évtizedekben, évszázadokban gondolkodnak, munkájuk, szorgalmuk eredményeit igazából csak hosszú évek elteltével lehet lemérni, értékelni. Ugyanakkor munkájuk értékteremtő, a műtárgyak értéke egyenes arányban van állapotukkal.

Lehetőségeink végesek, - úgy személyzetben, mint anyagiakban, - ezért ki kell emelnünk a konzerválás elsőrendű fontosságát. Meg kell őriznünk raktáraink minden egyes tárgyát addig is, míg restaurálásra nem kerülnek. Fontos a tárgyak egyedi konzerválása és a raktározás alapvető feltételeinek megteremtése, a fény-, hőmérséklet-, páratartalom paramétereinek optimális beállítása, a kártevők leküzdése. Minden múzeumi dolgozónak, - igazgatónak, muzeológusnak, kiállítás rendezőnek - ismernie kell ezeket. Egy műtárgyat bármikor lehet restau-Restaurátor-konferencia, 2004

41