Székely Nép, 2008 (43-44. évfolyam, 55-56. szám)

2008-03-01 / 55. szám

r KÉSIK A NAGY TŰRHETETLEN CZEGŐ ZOLTÁN tiunaoroűva nezneti a világ négy sarkába menekült vagy száműzött magyar mindazt, ami Magyarorzságon történik, és mondhatni a világ csodájára. Mert az a ténny, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc után valamelyest enyhült a szovjet s hazai kommunista, gyarmati uralom, ám ehhez szét kellett lőni még egyszer Budapestet, ahogy az történt 1944 telén, ki kellett végezni és kátránypapirba csmagolva, arccal lefelé, Japán felé hántol­ni el azt a hazai magyart, ki szót és fegyvert mert emelni hazája és népe, kul­túrája érdekében. Isten és ember előtt fennhangon tilos volt még említeni is azt a harcot másként, mint ellenforradalomként, tilos volt szemébe nézni az államvédelmiseknek, mert az már gyanús volt. És léve Magyarországból, a forradal­masból és a szabadságharcok elköte­lezettjéből a szocialista tábor legvidámabb barakkja... Nem is mellesleg említjük meg, noha a kortárs halandó igen-igen feledékeny, hogy 2006-ban irtózatos erővel verték szét a forradalomra emlékező békés, szótlan tömeget Budapesten, az akkori és mostani kormány parancsára. Talán az is jellemző lehet, hogy óriási összegekért vásárolt jelen nyomorult kor­mányunk Izraeltől rettenetes vízágyúkat, kimondottan az elnyomott nép politikai tüzeinek eloltására, a népség szét­­oszlatására. Bevált. A múlt évben olyan évfordulót teremtettek 1956 emlékére, hogy még a kisdedek is röstellették azt. A titkon kivégzettek és a tikon elföldeltek parcel­láinál a mai kommunisták és a régiek szin­túgy dühögve emlékeztek a régi szép időkre, amikor övék volt a hatalom és a dicsőség. És a rettenetes november 4.-i szovjet tankos betörés emlékére titokban koszoruzott miniszterelnökünk, Gyurcsány Ferenc, a gyilkos Kádár-kormány telj­hatalmú Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) titkára. Titokban, ugyanis bárhová megyen szűk e hazában, tojással dobálják, füttyel fogadják. Maradék humorunkkal hadd tegyük hozzá: nemzet - és városáruló budapesti polgármesterünk, Demszky Gábor hozte “divatba” Budapesten illetve a hazában a nemzeti ünnepi öltözéket: ő vezette be, ugyanis tavalyelőtt igen-igen megszórták tojással, paradicsommal, aztán azóta őrző­védői esernyőkkel felfegyverkezve állják körül őt is, Gyurcsány kormányfőt is, ha nyilvánosan szólni mernek. És a rend őrzői? Az őrző-vidékről jut eszünkbe, hogy Budapesten a rendőrség (!) központi épületét egyik magán cég emberei őrzik, hatalmas összegeket zse- 4. OLDAL belve be a - rendőrségtől. Magyarországon a törvény nem az emberek javait, az embereket s az ők jogait védi, hanem önmagát. Magyarországon a rendőrség központi épületét az adófizetők pénzén maga a rendőrség őrizteti egy őrző-védő Kft emnereivel. Bizarr. Nem egyszer mutattuk meg a világ­nak, hogy mire vagyunk képesek mi, mag­yarok Hadd idézzünk ide egy sort “a mag­yar nép zivataros századaiból”, a Himnuszból: “s nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”. így volt. Bécsben - is - székelt Mátyás, Európa nem csak a honfoglaló magyarokkal igyekezett valahogy jóban lenni, hanem évszázadokkal később is még. Most a rendőrség arra sem képes - állítólag -, hogy önmagát megvédje. De nem is erről van szó: inkább arról, hogy az őrző-védő Kft főnökei jó barátságban van­nak a - mondjuk - belügyminiszterrel, a rendőrfőnökkel, aztán jól jön az a kis fix jövedelem a rendőrök őrzéséért... Beteg országban félbolond kormány­tagok és erkölcsileg megrohadt kormány vezérli zuhanásszerű - mert ez már nem menetelés - igyekezetünket a megsem­misülés felé. Perez izraeli elnök szavai iszonyúan felháborítottak, aztán rájöttem, igaza volt s van, amikor azt mondja: “megvásároltuk Manhattant, Magyar­­országot, Lengyelországot”. így igaz. Itt már nem settenkedve uralkodik az idegenség, hanem valóságos rituális táncot járnak “összeomlott csont­jainkon”. Ismét egy jelzést: az ázsiai milliók tervszerű betelepítése nyilvánosan folyik Magyarországon, és egykor kuruc, negyvennyolcas, 56-os, 1989-es magyar nép kukkot sem szól. Az Egyesült Állam­ok küldött nekünk három tucat kubai “menekültet”, mert ő nem tudta fogadni őket ..., valamilyen okból. Hát menjenek Magyarországra! Mint annak idején a tek­ergő, kommunista, görög menekültek. Nos, novemberben Bicskén szép kis késelést rendeztek a kubai testvérek, telt a korház magyar sebesültekkel. Hogy a vizit dijat ki fizette meg, azt nem tudjuk. Talán Bush elnök? Perez? Fidel Castro? Kiderül? Az bizonyos , hogy mindezért, és soron lévő és holnapi gyávaságainkért ma mi fizetünk, holnap a gyermekeink, unokáink. Nem vészmadárként szólok, ugyanis nem jós kelletik ide, hanem mai látó ember: nincs már idő s száz év, hogy összeszed­nénk magunkat, ugyanis ma az idő hamari, ront és ront, és ebből nincs felépülés. Ha megszűnik, és önmaga a nép is elhiszi hogy egy nemzet és ország is megszűnhet ezerszáz év után, akkor onnan feltámadás nem lesz. Korházak százait szüntette meg eme kormány, a posztkommunista és mag­­yargyülölő két párt vezérletével. Most újabb hullámban töröl 33 számyvasutat, Európa és az ország elképedésére. Morzsáljunk tovább. Elhallgatott mozgalom él, ügyet sem vet rá semmilyen párt egyelőre: óvodák kellenek! És óvodák százait törölte el a kormány, és elhaltak a bölcsődék. Szíveskedjék elképzelni, kön­nyes vagy fogcsikorgató olvasó, hogy sorszámozzák Magyarországon a folyamodó szülőket, hogy bejussanak az (egy) bölcsődébe másfél, kétéveske gyer­mekükkel. Nincs pénz, nincs bölcsőde, iskola, óvoda. És minap a kormány ismét bedobta a gyeplőt: vegyék át az önkor­mányzatok, ha kell nekik bölcsőde, óvoda, ha kell nekik iskola és számyvasút Szlvásváradra, száz és ezer más helyre. Nem tudjuk, lesz-e majd, ki zsoltárt mond felettünk s hogy megérdemeljük-é, mindezt eltűrvén, amit ránk lőcsöltek, s nem is égiek, nem is az apokalipszis ótes­­tamentumi rémei, hanem ma és itt őrült módon megmilliárdosodott gyűlölőink. Most már csak arra (is) vagyok kiváncsi, mikor jön el, jelentkezik _ a Nagy Tűrhetetlen Magyarországon? És mi lesz azon az órán, ammikor tömegek mondják, husánggal a kézben, hogy ez már tűrhetetlen. Mert ma még eltűrik. Az idén, januártól, irtózatos módon emelkedik a villanyáram, a gáz és ezek nyomán azonnal mindennek az ára. Eközben a Szocialista Párt és a Szabad Demokrata Párt uralkodó körei bevetették az elképzelést, hogy kétszerresére emelnék a képviselők havi jövedelmét. Most, amikor a lakosság 50 %-a konyhagondo­kkal küzködik.... Nem Amerika a lehetőségek hazája immár, hanem Magyarország. Itt mindent lehet, csak a törvényeket betartani nem. Olaszországban több mint egymillió román állampolgár éldegél, hidak alatt, Róma területén, sátrakban, deszka bódék­ban, mindenütt, és rabolnak, lopnak, már ölnek is, kifosztás és nemi erőszak után, kettő közben. Olasz-ország lakossága fel­háborodottan tiltakozik, igen a kormány is, mert a beözönlők 90 %-a nem dolgozik, és túlnyomó többségük cigány. Többször említettem egykor, még uniós átmi­­nősülésünk előtt, hogy mi lesz, ha elindul “az elnyomott, kirekesztett, szegény cigányság” _sok milliója Európa felé. Na, elindultak. Ám mit tesz a román kormány - és államfő? Legfelsőbb szinten veszi védelmébe - tiszteletre méltó módon - a román állampolgárokat, fenyegeti Olasz­országot, stb. Magyarország visszalöki százegyszer is az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpá­­talljai magyar milliók, százezrek panasza­it, kettős állampolgársági óhaját, támo­gatási segélyeit megvonja. Európa nemzetközi jogászai tizenny­olc éve teszik föl kétkedő kérdéseiket bizonytalanságukban: miféle demokrácia van itt, és mit akarnak önvesztükre a ma­gyar kormányok, Hóm, Medgyessy, Gyur­csány és nagyhatalmi támogatóik? Mi tudjuk, mit akarnak, mert nyíltan cselekednek. Nem kell a független Magyarország, a nemzeti érzület! Es ezt cselekszik. Hogy mikor jön utcánkba a Nagy Tűrhetetlen? Nem tudom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom