Székely Nép, 2008 (43-44. évfolyam, 55-56. szám)
2008-09-01 / 56. szám
KÖNYVISMERTETÉS: Dr. Havadtőy Sándor ÖSSZETÖRT BÉKE VERSAILLES 1919 ÉS AZ ÁRA, AMIT MA FIZETÜNK BENNE VAGYUNK A BALKÁNI CSÁVÁBA Amerikai történészek beismerik, hogy a korlátlan bosszuállás Németországgal és az Osztrák-Magyar monarchiával szemben, ami a versaillesi és a trianoni békekötésnek az alapfogalma volt, olyan helyzetet teremtett, ami alkamat adott Stalin és Hitler uralmának és elkerülhetetlenül a Második Világháborúra vezetett. Kevésbé elfogadott és elismert a békekötés visszhangja nem csak Magyarországban, hanem általában a Balkánon, Közép Keleten, Irákban és Grúziában. Dávid Andelman, a jólismert külföldi tudósitó, most megjelent könyvében, Összetört Béke, rávilágít a mai nemzetközi helyzet olyan problémáira, amiknek a versaillesi és a trianoni békekötés az okozója. Élesen kimutatja a békekötők hibáit és tévedéseit, amik nem csak a Második Világháborúhoz, hanem az iráki háborúhoz is elvezettek. Leírja azt a történelmi vonalat, ami elvezet a huszadik, sőt a huszonegyedik századon át. Halbrook Richard nagykövet írja: “David Andelman életre hívja azokat a fennkölt esznéket és csúnya kompromisszumokat, valamint azokat a személyeket, akiki 919-ben Párisban azokat megfogalmazták. Összeköti az akkori diplomáciai játékot a mai idők problémáival, hog jobban megvilágositsa azokat.” A következtetése vésztjósló: a nagyhatalmak gyámkodása, végtelen önzése és tudatlansága, ami összekovácsolta a békét nem csak végzetes következményekhez vezetett, amiket már akkor megjósoltak, hanem ahhoz is, hogy újból megismételjék ugyanazokat a hibákat, amiket akkor elkövettek, mint például Trianon esetében. Andelman leírja azt a csillogó, kavargó társadalmi életet, ami a tárgyalásokat követte, mélységesen megalázva a legyőzőiteket. Franklin Delano Roosevelt, a későbbi elnök, párisi nőkkel kacérkodott, miközben alaposan megalázta feleségét, Eleanort. A királynő és a hercegnők ropták a táncot az új amerikai dzsessz ritmusára, miközben George Clemenceau és Lloyd George miniszter elnökök nagy térképekre hajolva osztották és darabolták a világ országait és területeit. Hogy el ne felejtsük, mind ez azzal kezdődött, hogy Ferenc Ferinándot, Ferenc József császár és király unaköccsét, a trónörököst, megölték. Ausztriának és Magyarországnak, két önálló államnak, közös uralkodója volt . A király, hogy megbüntesse a szerb gyilkosokat, háborút DAVID A. ANDELMAN kívánt indítani Szerbia ellen. A magyar miniszterelnök, gróf Tisza István, ősi református család sarja, ellenezte a háborút. De miután a német császár a háború mellett döntött, 1914 augusztusában kitört a háború. II. Miklós orosz cár, orthodox vallású lévén, a szerbek mellé állt. György, angol király, aki unokatestvére volt a német császárnak és az orosz cárnak, hadat üzent a németeknek attól való félelmében, hogy Németország terjeszkedni fog. A franciák pedig, hogy megtorolják Elzász-Lotharingia elvesztését 1871-ben, Anglia mellé álltak. így a unokatestvérek közötti háborús tragédia kezdetét vette. Három évi háborúzás és három millió hősi halott után, a szemben álló felek teljesen kimerülve, készen voltak a békére. Woodrow Wilson, amerikai elnök, református papnak a fia, nem akarta elmulasztani az alkalmat és a brittek mellé állt. Különben is ki nem állhatta az úgynevezett kötőjeles amerikaiakat, mint például a német - amerikait, vagy a magyar - amerikait. A háborús győzelem és dicsőség biztosítva volt számára. 116,000 amerikai hősi halott a három millió európai halott mellett nem volt nagy ár az ő szemében. Kijelentette a hires 14 Pontból álló követelményét, amely szerint háborús károkért nem lesz megtorlás, a népek pedi rendelkezhetnek sorsuk felől. A 10. Pont különösen megragadta a magyarok figyelmét, mely szerint: “Ausztria-Magyarország népei, akiknek helyét a többi népek sorában biztosotva és megőrizve kívánjuk látni, alkalmat kapnak a szabad önrendelkezésre.” Az ígéret olyan kedvező volt, hogy a németek, akik Franciaország belsejében harcoltak és az osztrák-magyarok, akik Olaszországban viseltek háborút, letették a fegyvert. Wilsont Európa úgy ünnepelte, mint megváltóját, aki elővarázsolja az örök békét , de a versaillesi béketárgyalásokon az úgynevezett “győztes nagyhatalmak” hamarosan félre állították, sőt többször megalázták. A béke konferencia volt az első és az utolsó reménység arra, hogy nemzetközi ügyekben tiszta békét köthessenek. Andelman a könyvében elmondja, hogy ezt a reménységet miként törte össze a naivság és a mérhetetlen cinizmus. A könyv nyolcadik fejezete, Bele Estünk A Balkáni Csávába, leírja a külföldi tudósitó éles látásával és a kitűnő iró mesteri fogalmazásában, azt a drámát és végzetes cirkuszt, ami milliók számára mérhetetlen szomorúságot, könnyet, vért és végül is háborút okozott 1914-ben, a háború kitörésekkor Románia semleges volt, noha a Nyugati Hatalmak mindent megtettek arra nézve, hogy valami képpen a maguk oldalához állítsák. A célljuk az volt, hogy Románia megnyisson egy balkáni frontot, ami a Központi Hatalmakat elvonná nyugatról, ahol ők sok vesztséget szenvedtek. Románia miniszterelnöke, Ion G. Bratianu keményen alkudozott, és a háborús beavatkozásért hatalmas területeket és lakosságot követelt. A Bukarestbem megkötött titkos szerződés Erdélyt és az attól nyugatra eső területeket, egészen a Tiszáig, valamint az egész Bánátot Romániának ígérte. Mindez messze túl volt azon, amit románok laktak. A szerződés 6. Pontja kimondta, hogy Románia majd a béketárgyalásokon azokkal a jogokkal fog rendelkezni, mint a győzők, azzal a feltétellel, amint az 5. Pont azt kimondta, hogy a felek időközben nem köthetnek külön békét a Központi Hatalmakkal. Románia betört Erdélybe 1916 augusztusában. Őszre azonban a német és az osztrák-magyar hadak kiverték Erdélyből a betörőket és elfoglalták az ország fővárosát, Bukarestet. Románia azonnal békét kötött a Központi Hatalmakkal, megtörve a két évvel azelőtti bukaresti titkos szövetséget. Ferdinánd király és felesége, Marie királynő, a román kormánnyal együtt egy észak-moldovai városkába, Jászvárosba menekült, ami közel volt az orosz határhoz. Románia megszállva maradt a háború utolsó napjáig, amikor csatlakozott a Nyugati Hatalmakhoz. A párizsi béketárgyalásokon Romániát eleinte a jól öltözött és alaposan elhízott nagykövet, Take Ionescu Take Ionescu képviselte. A sorbonni egyetemen végzett államférfinak legnagyobb előnye a vidám angol felesége , Bessie, volt. A háború nagyobbik részét Angliában élte át, ahol jó viszonyban volt a britt körökkel és más emigráns vezérekkel. Amikor Bratianu megérkezett Angliába, Ionescut hamarosan félre állította, mondván, hogy az nem képviseli a román államot és a népet sem. Harold Nicolson, angol diplomata és tudósitó, Párisba való megérkezése után felkereste Take Ionescut. Ezt irta feljegyéseiben: “Take 3. oldal
