Székely Nép, 2005 (39-40. évfolyam, 50-55. szám)
2005-10-01 / 50. szám
SZÉKELY AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 40.évfolyam 2005 október 50. szám Beke György: MAGYARVERÉSEK A SZÉKELYFÖLDÖN Hihetetlen, hogy egy országból, amely most kívánja legszebb arcát mutatni a világnak, az Európai Unióba való belépése előtt, a fajüldözés, nyelvtiltás példáiról érkeznek hírek. Méghozzá évszázadok óta magyarlakta városból, a székelyföldi Sepsiszentgyörgyről. Ez a legendás város, mely számtalan alkalommal ktünt lakóinak szorgalmával, hazaszeretetével, 1332 óta Sanctus Georgius néven szerepelt a krónikákban, az 1848-as magyar szabadságharc egyik központja lett, itt ágyút, öntöttek a szabadság védelmére, és amikor egész Erdélyt elfoglalta az osztrák ármádia, ide nem sikerült betörnie az utolsó pillanatig. Ez a város és vidéke, Háromszék megye minden más magyarországi megyénél több tudóst, akadémikust, irót, művészt adott a nemzetnek. Ez a város évtizedekig elkerülte a román iparosítás rohamát, ami egész Erdélyben a havasalföldi és moldvai román tömegek betelepítését szolgálta. Ez az álcázott magyarüzés tizszerezte meg a szomszédos Brassó lakosságát, hogy a XX. század eleji harmincezerről ma már háromszáz ezerről beszélhetünk, és a hajdanán egyenlő lélekszámmal szereplő magyar, román és szász lakosság helyén ma elenyésző a magyarok száma, szász pedig már nincs is egyáltalán. Ez a látszat “felemelkedés”, amelyet minden tolinak dicsérnie kellett, Kolozsvárott, Erdély egykoron büszke fővárosában, a kincses városban úgy elapasztotta a magyar lakosságot, hogy a hajdanán majdnem 90%-ról 20% alá esett, legalábbis a román statisztika szerint. Ez tette a szinmagyar Marosvásárhelyet román többségű várossá. Sepsiszentgyörgyön a hatvanas-hetvenes években elindított “székelyföldi iparosítás” kezdte drasztikusan megváltoztatni a nemzetiségi arányokat. 1910- ben 8665 lakója volt, valamennyien magyarok, 1992-ben a népszámlálás 67,220 főt mutatott ki, de már csak 74% magyar nemzetiségű. A nagy létszámgyarapodás az ipari üzemek létesítésének következménye volt. Ezekbe a gyárakba a környékbeli székely munkásokon kívül, tömegével hoztak román szakmunkásokat és mérnököket a Kárpátokon túli Óromániából. A román betelepítés tervszerűen, magyar pártmunkások, főleg Nagy Ferdinánd - székelynek született - mérnök uralma idején folyt, a betelepítettek minden szempontból (lakáskiutalás, letelepedési engedély, előléptetés stb.) előnyben részesültek a székely munkásokkal szemben. Ez a helyzet változott meg az 1989- es fordulat után. A rendszerváltás bebizonyította - amit a helybeli magyar szakértők mindig tudtak -, hogy a szentgyörgyi üzemek egyféle “bedolgozói” voltak a brassói negyüzemeknek, és mivel ezek a brassói gyárak csődbe mentek, szentgyörgyi “leányvállataik” is sorra becsukták kapuikat. A munknélkül maradt román alkalmazottak - noha őket csak végszükségben bocsátották el, mikor a székelyek elsőnek kerültek az utcára - mind nagyobb tehertételt jelentettek a városnak. Ekkor kezdődött el a betelepítettek szabályszerű ostroma a magyar város ellen. Ennek a nemtelen küzdelemnek olyan epizódjai is voltak, mikor a románok nyílt utcán tüntettek - a magyar nyelv használata ellen. Talán sehol a világon nem lehetne ilyesmit elképzelni: a foglalók akarják megtiltani a hétszáz éve itt élő székelyek anyanyelvének szabad használatát! így is a sepsiszentgyörgyi állapotok iskola példái a nemzeti egyenlőtlenségnek! Noha a város lakosságának 74% még mindig benszülött székely, az intézményvezetők 55% román. A pártok egyezkedése során, a helyfoglaló és “gyarmatositó” románok odáig merészkedtek a demokrácia alapelveinek megcsúfolásában, hogy szabályszerűen megválasztott két megyei tanácsi elnök és egy szentgyörgyi alpolgármester - mind magyarok - helyébe román tisztségviselőket akartak ültetni. Ez a népfelség elvét és gyakorlatát sértette volna! A tárgyalásokon egy-egy igazgatói, illetve osztályvezetői helyet biztosítottak a román pártok jelöltjeinek. “Az alelnöki és alpolgármesteri tisztségek választott funkciók, ezeket nem adhattuk át, ezért próbáltunk másként egyezkedni” - mondta az újságírónak Albert Almos polgármester, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség területi elnöke. (Háromszék, 2005. február 17.) A magyarság érdekképviseleti szerve nagyon jól tudja, hogy a választási eredmények alapján a megyei decentralizált intézmények 87% - ra tarthatnak igényt, de meg kell elégedniük ennek a felével. Miért? Mert ez már igy van Romániában. Nem tudom, bárhol a világon miként neveznék ezt a “sajátos” demokráciát, melyben a túlnyomó többség életét lényegében a betelepülőkből álló kisebbség szabja meg? És ez a kisebbség nagyhangon “elnyomottnak” nyilvánítja magát, tüntetéseket rendezve, akadályozza a városi tanács normális működését, egymás után küldi feljelentéseit Bukarestbe a helyi választott magyar vezetők ellen. Most pedig a legundoritóbb eszközhöz nyúlt: fényes nappal magyar gyermekeket vernek Sepsiszentgyörgyön! A sepsiszentgyörgyi napilap, a Háromszék irta meg, 2005. május 25-én és 26-án: “Vasárnap délután négy körül a Mihai Viteazul téren gördeszkázó két diák az eső elől a közeli gangba menekült. Ott beléjük kötött három román fiú: miért nagy a hajuk? Majd 1 oldal
