Székely Nép, 2005 (39-40. évfolyam, 50-55. szám)
2005-10-01 / 50. szám
Augusztus húszadika a magyar nép számára idén különös hangsúlyt kapott: egy felelős magyar politikus végre nyilvánosan és hivatalosan kimondta, hogy meg kell oldani a Kárpát-medencében, de Magyarország határain kívül élő magyarok kettős állampolgárságának kérdését. A kérdés, amely "kisiklott" a rendezhetőség vágányáról. Mi igazíthatnánk: "kisiklatták". Az emlékezetes beszédet Sólyom László új köztársasági elnök mondotta. Ha rövid székfoglalójában a minap már futólag felemlítette e kérdést, most határozottan és keményen fogalmazott, s nem is kell csodálkoznunk azon, ha a körülötte-mellette állók némelyike belesápadt, beleborzongott e kategorikus kijelentésre. Elsősorban a most regnáló miniszterelnök, aki tavaly december előtt a Iegkétszínübb kampányt folytatta a problémáról tartott népszavazás megbuktatása, illetve sikertelensége érdekében. S tette ezt, sajnos, sikerrel. Most igencsak kényelmetlen lehetett számára, hogy a legnagyobb állami ünnepen, nyilvánosan és nyomatékkai kérik számon rajta és társain kötelességeik elmulasztását. Kényelmetlen, mert közelednek a választások, s lám, nem csupán a következetesen "álságosnak" nevezett ellenzék olvassa fejükre történelmi tévedésüket (talán nyugodtan bűnt is írhatnánk), hanem az ország első embere, a legfőbb közjogi méltóság, a Magyar Köztársaság elnöke. Persze, tudva tudjuk, hogy a mai Magyarországon az államfő jog-és feladatkörei ugyancsak behatároltak, hiszen törvényeket csak a parlament hozhat, ezek végrehajtása pedig a mindenkori kormányra hárul, az elnöki tisztség inkább jelképes és protokolláris jelentőségű. De már maga a tény , hogy a köztársasági elnök a nemzet egységét testesíti meg, különös nyomatékot adhat hivatalos és nyilvános kijelentéseinek. Főleg, ha olyan súlyú össznemzeti jelentőségű problémáról beszél és foglal állást, mint a kettős állampolgárság kérdése. Továbbmenve, az államelnöknek törvénykezdeményezési joga is van, s ha a pártok, a fungáló kormány , a képviselők nem lépnek a jogszabály előterjesztése érdekében, biztosan megteszi - megteheti - azt az államelnök. Sólyom László pedig egyáltalán nem tűnik "passzívnak" a kérdésben, hiszen még igen "frissnek" nevezhető államelnöksége alatt már másodszor veti fel ezt az elodázhatatlan rendezési kényszert. A kényszer szó számára - állíthatjuk! - nem a kényelmetlenség szópárja, hanem a belülről fakadó kötelességérzeten nyugvó indíttatás. Rendkívül felelős és igencsak felkészült államférfiúként fogalmazott, amikor kimondta, hogy a kettős állampolgárság ügye nem csupán jogi természetű, hanem legalább hasonló mértékben politikai is, tehát a politikát művelő tényezőknek, a pártoknak is fel kell vállalniuk. Sőt, a civil szerveződéseknek, az egész társadalomnak is. Ugyanilyen bölcsen és határozottan utalt a magyar diplomácia feladataira is, amikor kimondta, hogy jobban meg kell ismemi a szomszédos népeket, az utódállamokban élő magyar közösségeket, s emez ismeretek birtokában lehet higgadtan, de határozottan cselekedni. Nyilván, támogató szövetségesek föllelésével, a nemzetközi közvélekedés megnyerésével. Nem tudhatom, mi lesz Sólyom László következő lépése e tárgykörben, de tény , hogy e beszéddel egy lépéssel közelebb jutottunk a vajudó-vajudtatott gond megoldásához. 4. oldal Magyart Lajos
