Székely Nép, 2004 (37-38. évfolyam, 53-54. szám)
2004-11-01 / 54. szám
üzletvezetők, a recepciósok, a vendéglősök, a taxisofőrök világából kerültek ki, akik a szeku informátorai vagy kollaboránsai voltak. Nekik volt pénzük. A szekusok annyira előrelátóak voltak, hogy már 1988-ban, egy évvel a forradalom előtt, meggyőzték Ceausescut arról, hogy a születésnapján hirdesse meg az általános amnesztiát. Ekkor szabadult ki egy sor köztörvényes bűnöző, akiknek el is törölték a priuszát. Ettőlkezdve zavartalanul vehettek részt a Securitate új hálózatának kiépítésében, amely fokozatosan egy igen jól működő maffiává alakult át. Iliescu elnök szándéka szerint - amelynek hangot is adott -egy Ceausescu nélküli kommunizmust szeretett volna felépíteni, annak minden mocskos értékével együtt. Időben észre vette, hogy ez a rendszer , régi formájában, nem őrizhető meg, ezért új kereteket teremtett neki a Nemzeti Megmentési Fronttal. így a népben azt az illúziót sikerült keltenie, hogy ők is részesei a demokratizálódás folyamatának. Ekkor, az említett maffia átalakította a helyi kommunista vezetést és a nomanklatúrát úgy , hogy ezek lettek az alapjai a megjelenő kis történelmi pártocskáknak és civil szerveződéseknek. A Nemzeti Megmentési Front elhatározta, annak érdekében, hogy legitimmé válhasson, közvetlenül is részt vesz a választásokon -tegyük hozzá, hogy a teljes államapparátus támogatásával. így sikerült az ellenzéket már az első pillanatokban tönkretenni. A kő-vetkező lépés -, s mondanom sem kell, ez is megkülönböztet bennünket a szomszédos népektől -, a félelem légkörének újrateremtése. A totalitárius államok nem tudnak a megfélemlítés eszköze nélkül élni. Romániában egy olyan kísérlet kezdődött el, amely minden addig ismert módszertől különbözött: látszatdemokrácia félelemmel fűszerezve. így jelentek meg, már 1990 első napjaiban az egyetemi irodám ablaka alatt bizonyos emberek, ugyanis a Bukaresti Egyetem a román megújulás szimbólumává lett, mert a diákok és tanáraik egyként vettek részt a forradalomban. Tehát itt jelentek meg néhányan, azokkal a funkósbotokkal, amelyeket már Temesváron is használtak, azt kiabálva: Mi dolgozunk, és nem gondolkodunk! Elképesztő erőszakos pillanata volt a félelem feltámasztásának. De nem sikerült nekik! Emlékszem arra az Egyetem téri nagygyűlésre, amely a modem kori Európa történelmének leghosszabb tömeggyűlése volt. A hadsereg sem tudta szétzúzni, pedig megkísérelték. Ezért Iliescu elnök odarendelte a bányászokat, akiket már Ceausescu ellen is bevetett a titkosszolgálat. Egyértelmű volt, hogy a bányászok háta mögé bújva a Securitate támadott meg bennünket. Románia korábbi katonai főügyésze nyomozta ki a bányászjárás részleteit és félreérthetetlenül el is mondta, hogy a vallomásokból és nyomozás eredményéből, az derült ki, hogy a bányászok nem maguktól jöttek, hanem küldték őket, pontosan megjelölve a helyszíneket, címeket: újságok szerkesztősége, egyetemi irodák, könyvkiadók, s a kultúra egyéb helyszínei. Azóta volt még egy bányászjárás '99-ben, amely nem voít más, mint egy újabb államcsíny kísérlet. Az igazságügyi vizsgálat újra csak világossá tette, hogy ismét a régi szekusok próbálták felhasználni a munkások elégedetlenségét, közben újra elhintve a félelmet is a nép körében. Románia mindössze egy érzéki csalódás és nem egy ország. Olyan média világot működtet, olyan televíziókat, amelyek dicsőségére válnának a nyugati országoknak is, franciáknak, angoloknak, olaszoknak. S mindezt egy rendkívül szűk médiapiacon teszi, mert semmi célja nincs, csak a pénzmosás. Ok megértették a kommunikáció jelentőségét, amely, ha igazi akkor művészet, ha nem akkor gyalázat. Ok az utóbbit választották, s a kommunikációt manipulációra használják. Mi ezt nem tanultuk meg, de sajnos a kommunikáció igazi tudományát sem. Szerintem, emiatt veszítettünk. A mostani kormánypártok kommunikációs taktikája egy olyan autóhoz hasonlítható, amelynél minden energiát a dudára összpontosítanak. A motor kevés üzemanyagot kap, de a duda megállás nélkül szól. Nem tudsz gondolkodni, nem látsz már semmit a világból, mert a propaganda fülsiketítő tülkölése megbénít. Vegyünk egy példát. A közszolgálati televíziót a mostani iniszterelnök úgy használja, mintha a saját sajtóirodája lenne. Ha úgy gondolja, az adásidőből akár 60%-nyit is felhasználhat. Egy kevéske időt még hagy Iliescu elnöknek is. Soha egyetlen rossz hír, soha egyetlen rossz kritika -mindent úgy manipulálnak, ahogyan akarnak. Jó példa erre az Alkotmány megszavazásának előkészítése is. De ugyanígy megemlíteném azt az esetet, amikor be kellett jelenteniük Románia újra-monitorizálását és a kibogozhatatlan struktúrák megváltoztatatását célzó Európa tanácsi igényt, az egészet sikerként, pozitív hírként tálalták. Az emberek, sajnos, nem nagyon olvassák az újságokat, egyébként is mindössze kéthárom független napilapunk van az egész országban, s ez is kevés emberhez jut el. Az összes többi sajtó orgánum pedig hangos a propagandától. Még a bulvárlapok is. De ugyanígy kisajátították a közvélemény-kutató inté-zeteket is. Ott is csak a megrendelt eredmények jelenhetnek meg. Nem csoda hisz a tulajdonosok közt olyanok is vannak, akik a mai kormányban miniszterként, vagy épp a miniszterelnök kabinetfőnökeként működnek. Ha létezik is olyan erő, amelyik mást szeretne mondani, csak úgy tudja eljuttatni a közönséghez, ha házról házra jár. Ez a maffia napról napra nő, terebélyesedik, még azzal is, hogy olyan vezetők álltak az élén, akik olyan cégeket hoztak létre, amelyek rövid idő alatt csődbe vitték a teljes román ipart. '97-re a teljes román ipar csődöt mondott, ellopták az összes bankot s még a felvett állami kölcsönöket is. Egyszóval teljesen tönkretették az egész román gazdaságot, s még ettől sem csökkent a hatalmuk, ellenkezőleg, a tényleges privatizáció '97-es meghirdetésekor -betartva a törvényeket és rendelkezéseket -ők voltak azok, akik nyertesei lehettek a privatizációnak is, hisz csak nekik volt pénzük arra, hogy törvényesen felvásároljanak mindent. Kik voltak ezek az emberek? A volt kommunista nomenklatúra és a Securitate emberei. Az összelopott vagyonuk egyik napról a másikra legálissá vált, s már nem is volt szükségük a kiépített hálózatukra. A szemünk láttára törvényesíthették a törvénytelent, de csak azért, mert akkor Romániának arra volt szüksége, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy egy fél évszázados szünet után képes igazi jogállamként működni. Ez a maffia, mint egy kupola úgy borul az ország fölé. S már nem titok sem Romániában, sem Európa nyugati felén, hogy csak a helyi bárók üzletei virágzanak - valójában az, hogy báró szép elnevezés, jól kiváltja a gazember szót -szóval ezek a helyi bárók mindenütt kihasználják a közigazgatásban játszott szerepüket, az általuk megteremtett kifürkészhetetlen struktúrán belül. Az elmúlt évben az egész megtetéződött bizonyos törzsi jelleggel is, teljesen ilyen sógor-koma viszony alakult ki. Nagy szakadék van a maffiózók gazdasági helyzete és a teljesen elszegényedett népé között. 2. oldal