Székely Nép, 2004 (37-38. évfolyam, 53-54. szám)
2004-11-01 / 54. szám
Sajnos, ők egy alapvetően fontos réteg, hihetetlenül megszervezve, saját politikai és adminisztrációs rendszerrel. Valójában egy folyamatos játék szereplői. Most, a választás évében, éppen a tetőfokot érték el, politikai győzelmeket aratva. Ilyen például a Szociáldemokrata Párt, amely azonos a régi Nemzeti Megmentési Fronttal, csak átkeresztelték, hisz ugyanazok a személyek állnak az élén ma is, mint '89-'90-ben, vagy a szélsőséges Nagy Románia Párt, amelyik most filoszemita színekben pompázik, és kissé aberrált módon imádja a magyarokat. Sajnos, ide kell sorolnom az ellenzéki pártokat is, amelyeket a maffia áthatolhatóvá tett a maga számára. Példát is mondok. A Nemzeti Liberális Párt mostani vezetőségének minden tagja Iliescu elnök közvetlen közeléből érkezett, a valahai Nemzeti Megmentési Frontból, úgy is fogalmazhatnék: kormányzati körökből. Aztán még marad néhány kis zsebpárt, amelyek apró zavart okoznak olykor , amikor jobbközép erőnek nevezik magukat, s igyekeznek csökkenteni a kormányzó párt állampárttá való átlényegülését, amely amúgy is mindent ellenőriz Romániában. Az átmeneti időszak sehol sem volt játék. Az átmenet mindenütt olyan korszakot jelentett, amely sokaknak nehéz volt. Volt, akiknek egyenesen tragikus, akik maguk fizették meg a reformok árát. A fordulat után a többi ország, Közép- és Délkelet Európában jobban vizsgázott, mint Románia. Egyik leglényegesebb eleme ennek a folyamatnak az volt, hogy ki jutott, ki juthatott abba a helyzetbe, hogy biztosítsa az átmenetet a kommunizmusból a demokráciába. Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Bulgáriában vagy Albániában -és mindenütt másutt a kommunizmus bukása után - legalább négy évig jobbközép kormányok álltak az egyes államok élén: demokratikusak, nemzetiek, keresztyének vagy liberálisok. Nekik volt merszük arra, hogy valamiféle reformot elindítsanak, de ez nem csak bátorság kérdése volt, hanem azé a legitimációé is, amellyel a nép felruházta őket. Képzelje el, hogy még ezekben az országokban is a volt titkosszolgálatiak és a kommunista nomenklatúra tagjai igen erős bel- és külpolitikai kap csőlátókkal rendelkeznek máig. De mégis létre jött egy új képződmény, amely a demokratikus választások alapját jelentette, olyan erő, amely fel tudott emelni egy-egy pártot. Romániában ez nem történt meg. Sőt odáig is elmennék -s ez nem cinizmus részemről - hogy egyetlen maffia helyett jobb, ha kettő van, amelyek egymást ellenőrzik. Ez tipikus balkáni jelenség. Az egyetlen központ egyeduralkodása közvetlenül vagy közvetetten különösen kényes helyzetet jelent Románia jövője olyan lesz, mint amilyen a múltja volt, olyan múlt, amelyet a modernizmus akarása jellemzett. Az Európához való tartozás vágya, hisz mégiscsak Európának köszönhetjük, hogy megőriztük identitásunkat és az értékeinket. Románia mindig ugrásszerűen fejlődött. A mi mentalitásunk szerint, nekünk mindig le kell jutnunk a szakadék legmélyére, ahhoz, hogy aztán felemelkedhessünk. A vezetőinkben, sajnos, nem volt meg az a bölcsesség, amely ráébresztette volna őket arra, hogy egyszer-egyszer meg kell állni, hogy alkalmuk legyen foglalkozni a nemzet rajtuk kívüli részével is, tenni értük valamit. De ennek a maffiának az érdeke más, csak a harácsolás érdekli őket. 1996-ban egy teljesen csődbe ment országot vettem át, szétzüllött pénzügyekkel, kifosztott bankokkal, hiányos infrastruktúrával, elképesztően nagy adósságokkal -most ismét hasonló helyzetbe kerülhetünk. Hogy is mondjam, ez talán valamiféle öntudatlan állapot eredménye, határok és mérték nélküli állapoté. A pszichológiában ismernek effélét: vágy a magamutogatásra. Romániában, ezekben az újgazdagokban nincs meg az a tisztességtudás, az a jómodor, hogy ne fitogtassák a gazdagságukat. Remélem, ez elvezet odáig, hogy az ország lakosságában feltámad a valóságos rendszerváltás iránti igény. Csak az a kérdés, hogy ki lesz az, aki majd a felgyűlt emberi elégedetlenséget kezelni tudja. A romániai magyarok autonómiája Jelentősége: Az 1,7 milliónyi romániai magyart képvselő politikai szervezetből, a Romániai Magyar Demokrata szövetségből (RMDSZ) kiszorult csoport 2003 őszén meghirdetett egy nemzeti kisebbségi autonómia-programot, mely magában foglalja a Székelyföld területi autonómiáját is. Az erdélyi Székelyföldön, vagyis Hargita, Kovászna és Maros megyében él kompakt tömbben a romániai magyarságnak szinte a fele, mintegy 800.000 magyar. A román kormány alkotmányellenesnek minősítette a területi autonómiatörekvéseket. A legnagyobb magyarországi ellenzéki párt, a Fidesz felkarolta a székelyföldi autonómia ügyét és Tőkés László püspök mellé állt, aki 1989 decemberében kulcsszerepet játszott a Ceausescu-rendszer megdöntésében, most pedig az RMDSZ alternatív szervezeteként létrejött Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) élén az autonómiatörekvések fő szószólója. A gazdasági téren sikertelen, Magyarországon egyre népszerűtlenebbé váló szocialista-szabaddemokrata magyar kormány -amerikai kampánytanácsadókat alkalmazva - negatív kampányba kezdett, és az erdélyi autonómiatörekvések támogatása miatt, az Európa Parlamenti választási kampány nyitányaként, radikális nacionalizmussal, sőt irredentizmussal vádolja a Fideszt és vezetőjét, Orbán Viktort. Elemzés: A rendszerváltás óta eltelt 14 év alatt mintegy 250.000 magyar hagyta el Romániát. Nagyobb részük Magyarországra települt át, kisebb részük az Egyesült Államokba és Nyugat-Európába. Az 1990-ben még 670.000-es szlovákiai magyarság száma mára mintegy 100.000 fővel 3. oldal