Székely Nép, 1998 (30. évfolyam, 41-42. szám)
1998-11-01 / 42. szám
j KIRÁLY KÁROLY: LATLELET a romániai magyar politikai elitről A román kártya________ A román kártya 1997-ben megint teljesen kijátszatott. Éppen úgy, mint 1990-ben. ’97 tavaszától reneszánszát élte az ortodox-román idegengyűlölet. Csupán a pogrom maradt el. De túl sok ehhez sem hiányzott. A román politikának erényei mellett léteznek nyavalyái is. Ilyen nyavalya például: „a struccolás”. Azt hiszik, hogy világ nem érzékeli, amit ők itt elkövetnek. Ez persze nem egészen így van. Hisz nem véletlen, hogy az Európai Unió tagországaiban élők szimpátiái között Románia csupán Bulgáriát előzi meg. Ami pedig minket illet: az erdélyi magyar nép ügyét nemzetközi fórumok nem támogatják, ha az RMDSZ a román kormánykoalíció tagjaként szerepel. A (román) kormányfő, joggal ellenzi a „kormányban lévő tökös ellenzékiség” képletét. A világ nem fog dolgainkkal törődni, amíg az RMDSZ a végrehajtó hatalomnak részese. Márpedig mostanság nem a belső erőviszonyok képezik a döntő tényezőt, hanem a külső támogatás. (Az RMDSZ minisztere ún. „politikai sztrájkjának” egyedüli eredménye a román kormányfő gúnyos kommentárja volt: „Milyen sztrájk, uram? A kérdéses időszakra nem terveztünk kormányülést.”) A román hatalom magyarellenes politikájának élessége, mindig a külső tényezők függvénye. Románia elnöke nagyon keményen jelentette ki, hogy az ő mandátuma alatt még a történelem és földrajz oktatásában sem fog engedményeket tenni, nemhogy területi autonómiát kapjanak a magyarok! Na, ettől én olyan nagyon nem ijedek meg, mert neki is csak három éve van még hátra. Annyit még ki lehetne bírni területi autonómia nélkül. Nem? Hanem itt, mindkét esetben (elnök és kormányfő), a magatartás hordozza a rejtett üzenetet. És erre az RMDSZ-nek vissza kellene vonulni a kormánykoalícióból. Következő lépésként pedig nemzetközi vizsgálatot kellene kérni a székelységet, a magyarságot, az RMDSZ-t és annak választóit ért sértő román vádakra. Hál’ Istennek, anyag lenne bőven. Nem kell nagy szakértelem ezeket összegyűjteni. Vannak olyan fórumok - az EBESZ, a FUEV, akár az ENSZ - amelyekhez fordulni lehetne. Kérem szépen, tessék kivizsgálni! Mi hajlandók vagyunk vállalni mindazt, ami a vádakból beigazolódik! Ez volna az a pillanat, amikor sorsunk alakulása teljes fordulatot vehetne. Ezt nevezik eufemisztikusan helyzetteremtő politizálásnak. Valójában a román politika kényszerhelyzetbe kerülne mind bent mind kint. Az RMDSZ-t vezető elit persze nem ezt teszi. Nemcsak azért, mert az általa művelt politizálás szép nagy kenyeret biztosít, hanem azért is, mert meggyőződése, hogy az erdélyi magyar elit azonosul az RMDSZ elit érvelésével. Ez az érvelés pedig emígyen szól: „Hááát, ha kilépünk, nekünk még rosszabb lesz!” Kérdem én, mi az, ami még rosszabb lehet? Erre már nincs válasz. Hanem azt kezdik mondani, hogy milyen fontos ugye a kompromisszumkészség. És nem lehet csak úgy, határozottan előre! Néha még vissza is kell lépni! Engedni is kell! És mi mindig engedünk, a létfontosságú kérdésekben főleg. A baj az, hogy az RMDSZ országos vezetősége előrelátóan és hoszszútávra erre a fajta politizálásra rendezkedett be. RMDSZ és környéke Egy párt illetve a pártszerű képződmény összetevői: a tagság és a vezető bürokrácia. Ez az elit az RMDSZ-ben (is) igen szépen és gyorsan fejlődött ki; ez szűk réteg már nem teljes egészében a hat-hétszázezerre becsült tagságot képviseli. Még kevésbé kezdi képviselni a hivatalosan lobogtatott taglétszám bő háromszorosát jelentő, Romániában élő magyar közösség érdekeit. A parlamenti- és helyhatósági választásokon leadott szavazatok alapján az RMDSZ legitim szervezet. Mint a jelenlegi végrehajtó hatalom szótlan tagja, bűnrészese az erdélyi magyar nép pusztulásának. Ennek felelőssége pedig egyre inkább a vezető elitet terheli. Mondhatnánk persze: „Na, na, na, na! Milyen nagy szavak!” Nem nagy szavak ezek, mert amikor ez az RMDSZ-pártbürokrácia állandóan saját legitimitására hivatkozva érvényesíti akaratát, a döntésekkel járó felelősséget már nem kívánja vállalni. Nekik joguk van dönteni. Nekik joguk van cselekedni. Nekik joguk van nyilatkozni. Ok a mindenre hivatottak, mert ők az erre felhatalmazottak. Igen, igen. De a felelősség?! Na most, ez a betegség persze nyolcvan éves. Ezért is olyan nehéz kigyógyítani belőle ezt a mi elitünket. A tünetek a döntéskényszerben a legsúlyosabbak. Pedig ilyenkor a határozott, bátor, felelősségteljes fellépés biztos csatanyerést jelent. És csatáról csatára a háború is megnyerhető. önmagunk újratermelése Ez a létforma nem a nyugat-európai és főleg nem az angolszász politikai kultúra sajátossága. Ez a fajta berendezkedés az európai ember számára fertőzött, bizánci - ortodox - eredetű politikai kultúrának minősül. És ez a szokásrend annyira meggyökeresedett nálunk, hogy már azt sem érzékelik, amikor a román sajtó figyelmeztet erre: az ortodox fundamentalizmus és az iszlám fundamentalizmus közötti határ elmosódik. Miért nem érzékelik? Mert a bizantinizmus megfertőzte az RMDSZ elitet is. Miért fertőzte meg? Mert ez az elit, enyhén fogalmazva, kollaborálásra hajlamos. Ez a legveszélyesebb jellemvonás: a kollaboracionizmus. En-4. oldal
