Székely Nép, 1998 (30. évfolyam, 41-42. szám)
1998-02-01 / 41. szám
épültek fel. A kormányzó pártok vezetőinek írásos kötelezettségvállalása ellenére, ugyanezen pártok szenátorai, képviselői titkos szavazást kérnek, kapnak, és leszavazzák saját kormányuk javaslatát. Ez lenne a demokrácia? Hiszen kisebbségi sorsunkból úgy véljük, hogy a demokrácia azért a legméítányosabb rendszer, mert úgy biztosítja a többség akaratát, hogy egyben védelmezi a kisebbség jogait. De milyen az a mai román “demokrácia,” amelyben félmillió magyar aláírása - a tanügyi törvény felülvizsgálását követelve - kevesebbet ér, mint két-három hitszegő szenátor szavazata? Két csomópontja alakult ki az erdélyi magyarság jelen sérelmeinek: az oktatás anyanyelven és a székelyudvarhelyi erőszakos román betelepítés. A román szenátus 1997 decemberi szavazata semmissé tette a magyar reményeket a saját egyetemet, a történelem és földrajz magyar nyelvű oktatását illetően. Székelyudvarhelyen román apacák csellel szerezték meg a Cserehát nevű dombtetőt, ahol kisegítő iskolát akarnak nyitani - román gyermekeknek. Akiket nyilván román vidékekről hoznak ide. A csereháti csel a román betelepítéseket kivánja folytatni a legmagyarabb romániai városban, miután az iparfejlesztés révén lezajlott nagy nép mozgásra, milliós román tömegek beáramoltatására Erdélybe, pillanatnyilag nincs gazdasági lehetőség. Remény a reménytelenségben, igazi változás az erdélyi magyar közérzetben, közgondolkozásban az, hogy a fenyegető negyedik magyar illúziónál erősebb lett a józan önvédelem. A kormánybeli egyezkedés kompromisszumát nem lehetett újabb mégjobban csonkitó kompromisszumokkal hatálytalanítani. Markó Béla országos elnök nyiltan kijelentette a tévé előtt, hogy nagyon nehéz együttműködni olyan politikusokkal, akik egyetlen szavukat sem tartják be. Másik nyilatkozata arról biztosította az RMDSz tagságát, hogy nem fogják tovább takargatni az erdélyi magyar sebeket, hogy ilyképpen védjék Románia hamis arculatát. Összehangolt támadás indult a magyarság jogai, anyanyelve, léte ellen. Ilyen őszintén és keményen beszélt annak idején, 1945 őszén Kurko Gyárfás a MNSz országos elnöke: “Amig nem fáj, nem jajgatunk. De ha egyszer feljajdulunk, akkor mindenkinek tudnia kell, hogy fájdalmaink vannak" - mondotta Kézdivásárhelyen, amely (puszta véletlen) Markó Béla szülővárosa. Constantinescu elnök, akit a válság elején az RMDSz hiába kért fel közvetítésre közte és a Maniu-párt között, a szakítás veszélyének közelében beavatkozott, és Ígéretet tett, hogy nem ir alá olyan tanügyi törvényt, amelyik nem teszi lehetővé az önálló magyar egyetem létezését. Az elnöki szóvivő azonban hozzátette, hogy Constantinescu ragaszkodik a történelem és földrajz román nyelven történő oktatásához. Éljen hát az újabb magyar illúzió, a Gróza után az Emil Constantinescue? Gróza legalább azt tudta, hogy mit jelent Erdélyben a magyar múlt, ezer esztendős történelem, kultúra, művészet, irodalom. Talán meg is akarta menteni mindezeket, román uralom alatt... Emil Constantinescu tárgyal a magyarság politikai képviselőivel, de tudomást sem vesz az erdélyi magyar valóságról. Kisebbségi fogyatékosságunkban talán fel sem figyelnénk arra, hogy 1997 december elsején egy szava sincs azokról a magyarokról, akiknek 1918 december elsején Maniuek önkormányzatot, szabad magyar életet ígértek Romániában. Immár önként elfogadott kisebbrendűségi tudatunktól távolabb Csoori Sándor észleli mindezt: "Nézem a sokaságot: megrendült és elszánt. A katonáknál csak az ortodox pópák átszellemültebbek. Mintha minden jelenlévőt ők téritették volna át az egyedül üdvözítő hitre: a nemzeti összefogásra - jellemzi az 1997 december elsejei gyulafehérvári ünnepséget - Érvényes ez az új államelnökre; Emil Constantinescura is. Hisz, ahol a fegyveres diszszázadok előtt elvonul, vonzó európai polgárnak látszik, de ünnepi beszede mögött sorra föltünedeznek a huszadik századi román politika sikeres embereinek az árnyképei: Goldistól Maniun, Titulescun, Bratianun, Antonescun át a még jogar nélküli Ceausescuig. Amit mond, úgy hangzik mintha minden román szájáról leste volna el. Nem messze a gyulafehérvári, Szent István által emeltetett püspöki székesegyháztól eszébe se jut, hogy a történelmi Erdélyben élt és élő magyarságról is ejtsen néhány szót. Ha tetszik: drámaiakat. Mindenekelőtt azért, mert az erdélyi ma-B szavazata nélkül ő most nem volna ománia elnöke." Egy elnök - talán - megfeledkezhetik kétmillió más nyelvű állampolgár más mintájú nemzeti történelméről. De leghűségesebb szavazóiról? Ráadásul megtiltanáe szavazóknak, hogy saját nyelvükön tanulják az iskolákban saját törtenélmüket és anyanyelvükön nevezhessék meg a várost vagy falut, ahol születtek, a hegyeket maguk körűi, a vizeket? Pártállami reflex erre az lenne, hogy ne múljanak el a poros szájak, kimondatott a legfelső szó. Meg örülhetünk, hogy betiltott történelmünk és helységneveink helyett megkaphatjuk a jogot nogy legyen - ha lesz egyáltalán, hiszen annyi akadályt lehet támasztani! " önálló egyetemünk. Illúziók véget, ocsudás kezdete jelzi, jelezheti, hogy Takács Csaba ügyvezető elnök azt felen tisztelettel az elnöki szózatra: ez az elnök úr véleménye; a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ragaszkodik eredeti álláspontjához, tehát a történelem és a földrajz magyar nyelvű oktatásához. Ebben a szellemben érthető és értelmezhető érvényesen a Szövetségi Képviselők Tanácsában, a romániai magyarság "mini parlamentjében" Kolozsvárott született döntés: a kormányban maradásnak, amely elsőrendű román érdek, megvannak a határozott magyar feltételei. Ez a hiteles magyar közhangulat Erdélyben, 1998 telén. AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE Elnök és Szerkesztő DR. HAVADTŐY SÁNDOR 432 Pope Island Road opi Milford, CT 06460 Pénztáros: CHOMORTÁNY ALADÁR 250 Black Rock Tpke Fairfield, CT 06430 Alelnök: PÁLFFY ALADÁR FÉSŰS ERZSEBET Titkár: VIZSOLYI ZSUZSA ALAPI ETELKA A KIADÁS A MAGYAR NEWS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL TÖRTÉNT Page 4 m msm
