Székely Nép, 1998 (30. évfolyam, 41-42. szám)
1998-11-01 / 42. szám
SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 30. évfolyam____________________________1998 november___________________________ 42. szám “Elegem van Romániából” A Pro Transilvania Alapítvány szerint - ha nem is nyíltan - sok erdélyi román támogatja e térség autonómiáját Nagy visszhangra lelt a helyi és az országos román napilapokban a Pro Transilvania Alapítványnak a Monitorul de Cluj szerdai számában közölt kiáltványa. A szervezet alapitó tagjai „a tiszta erdélyi szellemi értékek újjászületéséért" való mozgalom elindítóinak vallják magukat. A Monitorul de Cluj bevezetője szerint a szám szerint húsz alapitó tagnak meggyőződése, hogy Erdély román lakossága körében is nagyon sokan vannak azok, akik ha nem is nyíltan, de teljes mértékben egyetértenek Erdély autonómiájával, e térség közigazgatási függetlenné válásával. A Pro Transilvania Alapítvány ugyanakkor teljes mértékben elzárkózik kezdeményezésüknek bármiféle „etnikai" értelmezésétől. Hiszik és vallják, hogy Erdély bármiféle, nem etnikai szempontok szerinti föderálizációja csak előnyökkel járhat. Az említett dokumentum szerzője Sabin Gherman, az alapítvány elnöke, írásában ékes példákkal bizonyítja, milyen diszkriminatív bánásmódban részesíti Bukarest Erdélyt, a centralizmus felszámolását, a térség közigazgatási autonómiáját sürgetve. Köztudott - írja -, mennyire aránytalanok a költségvetésből egyes vidékek számára kiutalt anyagi támogatások, s hogy a kormány szántszándékkal a keleti és déli megyéket részesíti előnybe, ezek fejlesztésére fordítva az erdélyieket megillető összegek nagy részét is. írásban a fiatal Gherman, aki ugyanakkor a TVR 1 helyi szerkesztőségének egyik igen népszerű munkatársa, vehemensen kikel az Erdélybe is teret hóditó balkánizmus, a hamisító, mitizáló román történelemkoncepció ellen. „Elegem van Romániából!"; „Elegem van mindabból, amit ez a szó jelent!"; „Elegem van abból, hogy állandóan szégyenkezzek!" - írja. A szerző emlékeztet: egyesek kieszközölték az 1918-as uniót, mások egy svájci tipusu konföderációban reménykedtek Magyarországgal, Csehországgal és Ausztriával. Megint mások, mint Slavici, nyíltan kijelentették: Erdély Romániával való egyesülése disznóság - emiatt aztán kemény börtönévéket kellett elszenvedniük. „Most láthatjuk mi lett belőle: Erdély komolysága, eleganciája, fegyelme holmi miticizmusok, ordináré balkánizmusok, a tökmagcivilizació áldozatául esett. Erdéllyel való egyesülése alkalmával Romániának valóban volt esélye arra, hogy felzárkózzék az erdélyi értékrendhez. Ehelyett leigázta ezt a vidéket." Végezetül hozzáteszi: „Öntudattra kell ébrednünk! Be kell látnunk, hogy az, ami itt folyik, olcsó komédia (...) Rá kell végre döbbennünk arra, hogy mi, erdélyiek, másak vagyunk. Hogy minden rossz, minden ármánykodás Bukarestből, a politikusok fényűző palotáiból származik, akik mást sem tesznek, csak szemérmetlenül hadakoznak a koncért. Be "kell már végre látnunk, hogy nem a magyarok vagy a németek vagy a burundiak az ellenségeink, hanem mi magunk. Mi, egyik napról a másikra élők, akiket lopásra, gyalázkodásra aljasitottak. Nincs már mit mondanunk, nincs mit kezdjünk egymással többé; hetvenöt éve próbálkozunk, és csak annyit értünk el, hogy hetvenötször szegényebbek lettünk. Ennyi, és jó napot - elegem van Romániából, visszakövetelem az én Erdélyemet!" - hangoztatja Gherman, aki szerint az erdélyi románt a nyelven és az országszerte jellemző rossz utakon kivul semmi sem köti össze a Kárpáton túliakkal. A csütörtöki román lapok hosszú összeállításokat közölnek a Román Nemzeti Egységpárt, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, illetve az ortodox egyház képviselőinek a felháborodott, hazaárulást kiáltó tiltakozó nyilatkozataiból. Megjelent a Szabadság 1998, szeptember 18-i számában.
