Székely Nép, 1975 (9. évfolyam, 8-9. szám)
1975-12-01 / 9. szám
4. oldal SZÉKELY NÉP ERDÉLYI LÁTOGATÁS 1975-BEN (Egy Európában élő tagtársunk írta az alábbi levelet erdélyi útjáról): Kedves Szabolcs! 1975 nyarán régi vágyam teljesült, sikerült két hetet Erdélyben, majd utána két hetet a Felvidéken töltenem. Mint a hazai és a nyugati magyar újságokból bizonyára Te is értesültél a románok idén 1975. január 1-én, drasztikus intézkedéseket hoztak a Romániába látogató turisták részére. Minden nyugatról érkező turista köteles annyiszor napi tíz dollárt vagy ennek megfelelő nyugati valutát a határon beváltani, ahány napra romániai tartózkodását tervezte. Ez az új valutaszerzési rendelet persze körülményessé, nehézkessé teszi az egész határátkelést. Kb. öt-hat “nyugati” rendszámú gépkocsi (a románok külön sorba terelik a határon a “nyugati” és a “keleti” kocsikat) állt előttünk a sorban, s mégis több mint két óráig tartott, míg mindennel elkészültünk. Hoztak egy rendeletet, ami erejüket meghaladja, nem képesek zökkenő nélkül végrehajtani. Minden egyes dollár bankjegynek felírják a sorszámát, s hozzá az illető nevét, útlevél számát, aki beváltotta. Persze mindehhez idő kell, s így nem csoda, ha telnek az órák. Pár külföldi gépkocsi vissza is fordult, valószínűleg nem tudtak a rendeletről, s nem volt elegendő valutájuk. A gépkocsimban velem együtt utazó, Budapesten élő barátom, aki minden évben ellátogat Erdélyben élő nagybácsijához, mondta, hogy idén sokkal kevesebb külföldi (nyugati) gépkocsit látott a román határon, mint e rendelet érvénybelépése előtt. Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy a román vámvizsgálat nagyon udvarias volt, semmivel sem volt nehézkesebb, mint az átlag keleti országok vámvizsgálata. A kötelező valutabeváltási rendelettel azonban még nem merült ki a román kormány “ötletessége”, hogy népszerűtlenné tegye a külföldiek részére Romániát. Ugyancsak 1975. jan. 1-i rendelettel kötelezővé tették a turisták részére a szállodákban való megszállást. Másszóval román állampolgár nem fogadhat be éjszakai szállásra, se térítés nélkül, sem térítés ellenében külföldi turistát. Ez már nem csak a nyugati turistákra vonatkozik, s ez szomorú,a Magyarországról Erdélybe látogatókra is. Az említett budapesti barátom szerint, aki végig kísért egész erdélyi utamon tavaly, tavalyelőtt háromnégyszer annyi volt a magyarországi turisták száma Erdélyben, mint az idén. Mint mesélte pl. Marosvásárhelyen hemzsegtek a H-jelzésű gépkocsik, míg az idén összesen hármat láttunk ugyanott. Ezt érzik a még meglévő kis erdélyi magyar emlékházak, múzeumok. Idén lényegesen csökkent a látogatottságuk. Az erdélyiek szerint ez a rendelet főleg ellenük szól. Nem a turistát büntetik, hanem a befogadó belföldieket ötezer Lei-tői tizenötezer Lei-ig terjedő pénzbüntetésre. A tizenötezer Lei kb. egy átlagosan kereső embernek a tizenegyhavi keresetének felel meg. Csak a legközelebbi vérrokon, s ennek házastársa kivétel ez alól a rendelet alól. Például a barátom édesapja megszállhat feleségével együtt a testvérénél. Barátom és felesége szintén megszállhat a nagybácsijánál, de az ő gyerekei már nem. Függetlenül a kisgyerek életkorától a gyereknek szállodába kell mennie. Ha kicsi, akkor legfeljebb követi az édesanya is. Tekintettel arra, hogy nem naturalizált nyugati állampolgárnak ilyen rokonsága nincsen Erdélyben, mondhatjuk, hogy ez az embertelen rendelet kizárólag az erdélyi magyarságot, az őket látogató rokonok, jóbarátok, erdély-szimpatizáns, jóérzésű magyarországi turistákat érinti a legsúlyosabban, vagyis a román sovinizmus csúcsteljesítménye! Ez annál is érdekesebb, hiszen két úgynevezett népi-“demokratikus” országról van szó. LEHALLGATÓ KÉSZÜLÉKEK Egy többgyermekes magyarországi turista részére, akinek közeli vérrokona nincs Erdélyben, a szállodákba való kényszerítés — pl. több hétre — úgyszólván lehetetlenné teszi a szép erdélyországi túrát, mivel a Lei nek a Forinthoz való felértékelése miatt részükre a magas szálloda árak megfizetethetetlenek. Egy kétágyas szoba reggelivel kb. 180.— Lei. A reggeli fejenként 12.— Lei erejéig fogyasztható, azon felül rá kell fizetni. Román szempontból, azonkívül, hogy a magyar turisták számát ezzel lényesegen csökkentették Erdélyben, még egy előnye van ennek az embertelen rendeletnek. Csökken a kapcsolat a székelyekkel, erdélyi magyarokkal, nehezebben szivárognak ki a jövőben a magyarság-ellenes rendeletek, Erdély magyar múltjának felszámolásáról szóló rendeletek, egyszóval könnyebb a turisták ellenőrzése. A szállodaszobákban lehallgató készülékek vannak, csak semleges témáról tanácsos beszélni, neveket nem emlegetni. Ezentúl esténként az erdélyi túra alatt nem szállhat meg magyar turista vendégszerető székely családoknál, azok pedig nem panaszolhatják el nyomorúságukat, mert a turisták kaszernírozva vannak, nincsen kinek panaszkodni. Sátrazás részére sem szabad átengedni a kertet. MAGYAR PANASZOK Ennek ellenére lépten-nyomon, minden városban megszólítottak ismeretlen emberek, hogy tudjuk-e — legalább itt nyugaton, ha már a Kádár kormány cserben hagyta őket, tétlenül nézi Erdély magyar múltjának a teljes felszámolását —, hogy a románok a magyarságnak még a nyomait is igyekeznek eltüntetni Erdélyben. Ismeretlen emberek súgták ezeket oda nekünk, s mire válaszolni tudtunk volna, már el is tűntek a tömegben. így tudtuk meg, hogy: 1) Magyar gimnáziumot végzetteknek nincsen lehetőségük magyar nyelven felsőbb tanulmányokat folytatni. Felvételezni egyetemre elméletileg lehet magyarul, a törvény ezt biztosítja, de a gyakorlatban még akkor is tolmács útján történik, ha az illető vizsgáztató tanár tud is magyarul, ami ritka. Ha valaki előre kérvényezi — mert így kell — a magyar felvételi engedélyezését, akkor a román vizsgabiztost kap, s a tolmács jó, vagy rosszindulatától függ a i/izsga eredménye, nem a diák tudásától. 2) Ipariskola nincsen magyar. 3) Az összes magyar történelmi jellegű könyveket összegyűjtik, de nem megőrzés végett, hanem elégetik, megsemmisítik. Ugyanez a sorsa a privát tulajdonban lévő régi iratok
