Székely Nép, 1975 (9. évfolyam, 8-9. szám)
1975-12-01 / 9. szám
SZÉKELY NÉP 5. oldal nak, nemesi leveleknek, stb., amiket be kell szolgáltatni. 4) A román nőket még a regátból is az erdélyi magyar városokba viszik szülni, hogy “hivatalosan” is növeljék a románok létszámát Erdélyben, n'ecsak a statisztika meghamisításával. 5) A SZÉKELYEK HIVATALOS ELNEVEZÉSE. MAGYAR ANYANYELVŰ R OMA NOKÜ! 6) 1975 óta a családi házak alatt lévő telek, kert a román állam tulajdona. A ház még magán tulajdon, de nem örökölhető, bármikor lebontható, ha a román államérdek úgy kívánja. A magyar trillákat lebontják (román negyedeket nem), helyükre bérházakat építenek, ahol a sok betelepített román között a volt családiháztulajdonos is kap házáért cserébe egy lakást. Eredmény: sok székely-magyar öngyilkosság, mert az idős emberek nem bírják elviselni házuk elvesztését, s nem tudnak megszokni a románok között a bérházakban. 1) Baj van a román erkölcsökkel is. A Fekete-tengernél lévő luxus üdülőkben a szállodák személyzete ellopta a külföldi turisták holmijait. A lopások megszűntek, mióta becsületes magyar és székely diáklányokat visznek nyaranta oda a román személyzet helyett. 8) 30 évvel a II. világháború befejezése után rettenetes nagy hiány van a legelemibb élelmiszerekben is. Cukor, liszt, olaj, vaj, élesztő, gyümölcs, hús — állandó hiánycikkek. “Nem azt főzünk holnap, amit szeretnénk, hanem amit engednek”, mondják a székelyek. A nap legnagyobb része sorbanállással telik. Most akarják bevezetni a jegyrendszert. Ezt különben magunk is tapasztaltuk. Mindenütt hosszú sorok kígyóztak az élelmiszerboltok előtt, még vasárnap is. A nagyobb turista helyeken a sort “eldugták” a turisták elől, a kertek alatt hátul álltak az üzletek hátsó bejáratánál a raktároknál. Szappan, mosópor hiánycikk. Vaj reggelre még a szálloda külföldiek részére fenntartott éttermében sem volt. Ugyanakkor Nyugat-Európa autósztrádái tele vannak Románia feliratú élelmiszert szállító hűtőkocsikkal. Az élelmiszer exportra megy, Erdélybe nem jut. Ezt a hiányt egyébként hivatalosan az idei nyári árvízzel indokolják, a lakosság szerint 30 éve így van. ÁRVÍZ. — Segesvárra olyan hirtelen zúdult az ár, hogy bérházakat, hidakat döntött össze. A város mélyen fekvő részén az első emeleten a mennyezetig állt a víz. Kétezer halottját gyászolja a város. Pár év alatt ez a harmadik súlyos árvíz Erdélyben, de nem tesznek semmit ellene, vagy ha tesznek is, azt is hozzánemértéssel csinálják. Mindenütt román a legfelsőbb főnök, s ezeknek az utasításait végre kell hajtani, ha okos az, ha nem. Erdély nagy részét sújtotta idén is az ár. Sok az anyagi kár, s az emberélet veszteség. A személyi kultusz nagyobb, mint a Sztálin—Rákosi időben volt Magyarországon. Általában Románia úgy politikiailag, mint gazdaságilag kb. 25 évvel a mai Magyarország mögött van, vagyis visszafelé fejlődik. Ceausescu neve minden napilap első oldalán állandóan szerepel. Nagyon tudatlan lehet a román nép, ha még mindig nem tudja kicsoda Ceausescu, ugyanis a neve alatt több sorban minden nap ott szerepel újonnan az összes rangja, címe, stb. “Őfelsége” nevén kívül naponta szerepel az újságokban az egész “Ceausescu-dinasztia”, vagyis a felesége, fia s a vezető állásokba juttatott rokonság neve is. Az árvízzel kapcsolatos román s magyar falragaszokon messziről — hatalmas betűkkel szedve — Ceausescu neve olvasható, s közel menve, apró betűkkel szedve, olvasható maga a tragédia, s az ezzel kapcsolatos rendelkezések. A törvényrendeleteken kívül, magyar felirat, tábla, figyelmeztetés, eligazítás nincsen. Kivétel a székelyföldön az egyes üzletek cégtáblái, s felhívás a magyar értelmiséghez, hogy dolgozzanak a román kultúráért. Most cserélik le a Székelyföldön a régi rozsdás, de kétnyelvű helységtáblákat az országútak mentén, vadonatúj, szép modernre, de csak románra! Nyomorban van az egész ország, de a Napocára változtatott Kolozsvárt jelző kilométerkövek átfestésére Napocára, volt pénz! DÁK-elmélet. — A sepsiszentgyörgyi székely múzeum nagy részében már dák csontváz, cserepek, ötvözetek, stb. vannak. Következő tábla díszeleg benne román és magyar nyelven: “A magyarok a X. (tizedik — nem elírás!) században jöttek be Erdélybe, ahol már akkor fejlett dák fejedelemség volt. A XIII. (tizenhárom nem elírás!) században telepítették be a magyarok Erdélybe a székelyeket.” — Hát ehhez azt hiszem nem kell kommentár. A múzeum egy részében, ahol székely szobák, stb. voltak, már be sem engedtek, csak az ablakon kukucskáltunk be. Őfelsége Ceausescu hatalmas szobra azonban már ott szégyentelenkedett az így megcsúfított székelymúzeumban. Úgy látszik azonban már ők is szégyelik ezt a bődületes történelemhamisítást, mert a múzeumban nem engedtek fényképezni. Ami a dák ásatásokat illeti, arról egy idős román, nyugdíjas történelem professzor, aki az egyetemet még Budapesten végezte, mesélt érdekes dolgokat. Ezek a most felszínre kerülő kerámiák, ötvözetek, “leletek” az utóbbi években készültek, antiknak preparálva, s miután elásták őket, külföldi bizottságok előtt hivatalosan kaparják elő, mint eredetük dokumentukait. Ö román, de mivel Budapesten végezte egyetemi tanulmányait nem magyar-ellenes, s szégyenli, hogy ha mindez majd hivatalosan is kiderül egyszer, az milyen szégyent fog hozni az ő román hazájára, s népére. NE HAGYJUK EL ŐKET Kedves Szabolcsom, eddig erdélyi túrám beszámolójának szomorú része, amit ellensúlyoz a táj festői szépsége, a régi tiszta városkák varázsa, s az erdélyi nép vendégszeretete. Nagyon kérlek, ha teheted ne törődj a napi kötelező 10 dolláros beváltási összeggel, hanem látogass el 1976 nyarán Erdélybe s beszéld rá ismerőseidet is. A szállodákba kényszerített, titkos rendőrség által figyelt turizmus ellenére is meg fogod találni az utat az erdélyi magyarsághoz, székelyekhez. Nem fogod megbánni! Sehol a világon olyan igaz
