Székely Nép, 1969-1970 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1969-1970 / 1-4. szám

22. oldal SZÉKELY NÉP A szerkesztőség levelezése O. J. Párizs, Franciaország: Külön levélben válaszoltunk. — Mrs. I. Ko­vács, Winterthur, Svájc: Felhasznál­tuk és külön levél is megy. — Rév. Szigethy Béla; Flanders, N. J.: A há­rom csomag elküldése ügyében in­tézkedtünk. — Dr. H. L., Berea, Ohio: A 16 árvízkárosult névsorát eljuttat­tuk a csomagküldési akcióval foglal­kozó szervezethez. — H. Sz., Cleve­land, Ohio: Köszönjük lelkes felde­rítő munkáját. — János István, Chi­cago, Ili.: Szeretettel köszöntjük a sza­badföldön és tagjaink sorában. — Mrs. L. Cs.,Monterey: A SZÉKELY NÉP tag-tájékoztató, a régi számokat csak betekintésre küldtük. Örülnénk, ha megalakítanák az Erdélyi Bizott­ság Monterey-i szervezetét, úttörés lenne a napsütötte Califomiában. Kö­szönjük segítségüket. A kért Oster­­haven: Transylvania könyveket pos­tára adtuk. Levél, sőt levelek men­nek. — ‘Detroit’ jeligére: Az infor­mációkat köszönjük. A rendkívül tár­gyilagos levelet, amely túlzás nélkül arra mutat, hogy nem lehet megállni a gyűjtéssel, mert óriási a baj, más helyen közöljük. — Ujlaky Zsigmond, Karlsruhe, Németország: Köszönjük a professzor TRANSYLVANIA című nagyszerű könyvének terjesztésére küldött címeket és a német- és angol nyelvű lapokban Erdély ügyéért sik­raszálló cikkeinek másolatát. Meg kell mondanunk, hogy első levelére, és sok más barátunk levelére, azért késtünk a válasszal, mert az utóbbi években több jó munkatársunkat elvesztettük, betegség, haláleset akadályozta a megmaradók munkáját s ezért késett a most viszont — bőtartalmú SZÉ­KELY NÉP megjelenése is. Részle­tes levél ment. — Ábel Amerikában: Köszönjük a “baloldali” cikk megkül­dését. Jellemző, hogy elnökünket mint MHBK csoportvezetőt támadják, pedig a szovjet megszállás elleni nyi­latkozatot mint az Erdélyi Bizottság elnöke írta alá. A többi elcsatolt terü­leti vezetők nevét, mivel mást nem tudnak róluk mondani, egyszerűen kihagyják a hosszú névsorból. Nyil­vánvaló, hogy a lap is érzi: Trianon ellen harcoló szervezeteket nem ta­nácsos még saját maroknyi olvasótá­bora előtt sem támadni. — Sz.B., New York: Köszönjük a Halpem képviselő felszólalásával foglalkozó Congressi­onal Recordot. — S. J., Basel, Svájc: Az erdélyi magyar sportemberekről és, amint írja, általában az elszakí­tott területek magyar sportolóinak eredményeiről bizonyára érdekes len­ne valamilyen tanulmány. Azonban ennek csak egy kezdőlépése lehet: ír­ja meg az erdélyi fejezetet s küldje el nekünk. Levelét nagyon köszönjük s rövidesen külön is válaszolunk. Halpern képviselő úttörő felszólalása Vizsgálják felül a trianoni magyar— román határ kérdését — javasolta Halpern képviselő a Kongresszusban. A romániai magyar kisebbség sorsa gyakran merült fel a kongresszusi vi­ták során. De a magyarok helyzete iránti aggodalom legtöbbször annyira elfoglalt minket, hogy nem gondoltunk a kérdés igazi okának, Erdély Romá­niához való csatolása körülményeinek tanulmányozására, — mondotta Hal­pern képviselő. Erdély ezer éven át Magyarországhoz tartozott. A romá­nok általi annektálás ügye megédem­­li, hogy újra megvizsgáljuk. Halpern képviselő a továbbiakban rámutat a történelmi Magyarország földrajzi és gazdasági egységére és egyes részeinek egymásra utaltságá­ra. Bizonyítja, hogy az Egyesült Álla­mok támogatta a nemzetek önrendel­kezési jogát. Ennek és a magyar ál­lam történelmi egységének alapján, Coolidge professzor, Wilson elnök kü­lönleges megbízottja ellenezte Erdély elszakítását Magyarországtól és java­solta Wilson elnöknek Magyarország történelmi és gazdasági egységének érintetlenül hagyását. Halpern képviselő felszólalása út­törő jelentőségű esemény, mert az 1947-es párizsi béke óta feltehetőleg az első olyan kongresszusi felszóla­lás, amely a trianoni békét, elsősor­ban Erdély román kézre jutását, bírálja. Hírek... A new-yorki lapok jelezték, hogy Paul Miller, az Associated Press — Gannett Company, Inc. elnöke Kelet- Európába utazik. Az Erdélyi Bizott­ság külügyi osztálya azonnal elküldte amerikai címére “útikalauzul”, levél kíséretében Osterhaven professzor “Transylvania” című könyvét. Egy héten belül, július elsején “Dictated in Bucharest” jelzéssel válaszolt Mil­ler, megköszönve a könyvet, megír­ván, hogy az csak Budapesten érte utói. Előzőleg Prágában volt három napig, utolsó állomásként meg Belg­­rádba repül. Nagyon érdekes volt, az útja is, írta s remélhető, hogy a “ve­szélyes” kalauzból, amely végül is elkísérte útján, olyan tényeket is megismert, amelyeket vendéglátói elrejthettek előle. • Ft. dr. Németh Kálmán, a bukovi­nai székelyek hazatelepítését kihar­coló nagy magyar pap sírkövének avatása július 20-án volt az elizabethi magyar apácák temetőjében. Magyar nyelvű imát Ft. Dizmacsek János mondott, majd Szathmáry Lajos, a pittsburghi MAGYARSÁG munkatár­sa nagyhatású beszédben méltatta Németh Kálmán történelmi tettét és azoknak a székelyeknek a sorsát, aki­ket Ft. Németh Kálmán mentett ki a román tengerből. Az emlékmű fel­állításáért elsősorban Szebedinszky Jenő főszerkesztőt illeti elismerés mert lapjában elindította a gyűjtést. Az emlékművön ez áll: “A Magyar­ság lánglelkü harcosa”. • Észak-Erdély visszatérésének har­mincadik évfordulóján a Katolikus Magyarok Vasárnapjában Burján Gyu­la foglalkozik folytatásokban közölt tanulmányában a nevezetes történel­mi eseménnyel. Burján Gyula tanul­mánya alapos kutatómunkára és dip­lomáciai okmányokra támaszkodik. • A Tankönyvbizottság, a magyar is­kolaügy benefaktora (jótevője) cím­mel a következő nevek bronztáblán való megörökítését javasolta a Burg- Kastl-i Magyar Gimnázium falán: B. Kovács Fréda, v. Kovács Gyula, Pathó Gyula, dr. Szakáts István, Vár­­dy Sándor, Zákó András, Zilahi Far­­nos Eszter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom