Székely Nép, 1969-1970 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1969-1970 / 1-4. szám
SZÉKELY NÉP 23. oldal A SZÉKELY NÉP KÜLÖN ÜZENETE Kedves tagjaink és pártolóink, .—- mostani 24 oldalas számunk két okból ilyen nagy terjedelmű: 1. Trianon évfordulója és az erdélyi nagy árvíz az Erdélyi Bizottságot szinte kötelezte, hogy rendkívüli módon szóljon mindazokhoz, akik Erdély ügyét szívükön viselik. 2. Pótolni akartuk az elmúlt idők folyamán elmaradt számokat. Bejelentjük egyben a következőket: 1. A jövőben többszőr és kisebb terjedelemben jelenünk meg. 2. Carpathian Observer ’ címen megindítjuk Newsletter - ünket, mint a Székely Nép angol nyelvű változatát. Tagjaink ezt a kiadást is tagilletményként kapják, de díjmentesen megküldjük az amerikai közélet vezetőinek is. Mindezek a programok azonban csak úgy valósíthatók meg, ha tagjaink tagdíjfizetéssel és sajtóalap-adományukkal támogatják munkánkat. Erdélyi szeretettel: SZÉKELY NÉP az Erdélyi Bizottság hivatalos értesítője ERDÉLY A SZABADEGYETEMEN A clevelandi Szabadegyetem elmúlt két szemeszterén több erdélyi tárgyú előadás hangzott el, illetve több tagunk szerepelt mint előadó. B. Kovács Fréda és T. Dombrády Dóra műveiből olvastak fel, Harangi László dr. ázsiai körútjáról és Körösi Csorna Sándor sírjának meglátogatásáról számolt be. vitéz Szakonyi István a kettős magyar honfoglalás bizonyítékairól és a tótok eredetéről tartott előadást. Szakonyi Istvánt egyébként a román nép eredetével foglalkozó tanulmányáért Árpád-éremmel tüntették ki. Szász Béla dr. két előadást tartott a magyarság eredetére vonatkozó kutatátásokről, illetve a Duna-völgy rendezésének kérdéséről, v. Vittay Béla ugyancsak két előadással szerepelt Pannónia történelméről. Az erdélyiek sorát két neves író zá rtale: Ignácz Rózsa és Wass Albert, akiknek előadásai, előadott művei nagy sikert arattak. De külön kell megemlékeznünk Szathmáry Lajos dr.-nak, a veterán székelyföldi lapszerkesztőnek és írónak “Átkozott emigráció — áldott diaszpóra” című előadásáról, amely a szabadföldi magyarság jobb önismeretére új útat mutatott. Székely humor A Székelyföldön télen nem egyszer minus 40 fok Celsiust mutat a hőmérő. Egy amerikai magyar látogatóban van Gyergyóban s egy fát szállító atyafit lát, kinek báránybőrsapkája deres, bajuszáról pedig jégcsapok lógnak. Megkérdezi: “Mondja bácsi, itt mindig ilyen hideg van?” “Itt, instállom, 9 hónapig hideg van, 3 hónapig meg nincs meleg” —, feleli a székely lovai közé csapva. (Beküldte: Kézdi Gábor) • A lövétei székely perel. A bíró gyanakszik, hogy hamisan esküszik. “Tudja, hogy mi a hamis eskü következménye?” — figyelmezteti. “Hogyne tudnám, bíró úr! Meg lehet vele nyerni a pert!” — szól a válasz némi bölcsességgel. (Beküldte: Incze Gábor) Az 1848/49-es szabadságharc alatt Nagyszebenben székely honvédújoncokat oktatott a hadnagy, többek közt arra, hogy töltéskor hány tempóban kell beereszteni és ismét hányban kihúzni a töltővesszőt a csőből. “Vigyázz! Egy, kettő, három!” “Ej, hadnagy uram!” — jegyzé meg a visszabeszélés tilalmával még meg nem ismerkedő egyik góbé. — “Minek az a sok ceremónia? Beteszem én és ki is veszem egybe. Mig nekem puska a kezemben s amíg maga ceremóniázik, én tíz muszkát is lelövök.” (Tóth Béla gyűjtése) 30 ÉVE TÉRT VISSZA ERDÉLY A clevelandi Buckeye Road-on az idén először — Palasics János és társai által — rendezett Szent István napi -felvonulás meghatóan szép volt. A menetelő cserkészcsapatok, a díszes rendőr alakulatok (akik között ott voltak az önkéntes magyar fiatalok is), a festői lovascsoport és a Szent Jobb angyalos-koronás címerrel díszített mása hatalmas sikert arattak. Az Erdélyi Bizottság kocsiját a gyülekezőhelyen szép, falravaló szőttes díszítette, ezzel a szöveggel: “Az Úristen végre igazságot tett, Elszakított népünk újra szabad lett.” S a másik oldalon egy mozdony fényképe magyar címerrel és ezzel a szöveggel: Megjöttünk, testvérek! Hozzuk a szívünket, De ha kell, Erdélyért adjuk a vérünket!” A szőttest körösfői asszonyok készítették a visszatérés első napjaiban, — a fénykép pedig azt a mozdonyt ábrázolja, amely Horthy kormányzót, illetve a kabinet tagjait vitte Kolozsvárra a csodálatosan szép bevonulási ünnepségre. A harmincéves fordulóra való emlékezés újra csak azt diktálja: segítsük azt a népet, amelyet oly nagy szeretettel öleltünk magunkhoz, s amely most még jobban rászorul a szeretetre. Adjuk vérünk helyett szívünket és ... pénzünket!
