Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1943

Ünnepi beszéd. Elmondta dr Bálint Sándor egy. m. tanár az intézet nov. 21-i Kalazancius ünnepélyén. Alig van nemesebb emberi érzés, mint a kegyelet; az ősök érdeméről, élete példájáról való hálás megemlékezés. Amikor a piarista iskola évről-évre megünnepli, a rendtársak, növendékek, szülők közös élményévé avatja alapítójának, C a l a s a nzi Szent Józsefnek emlékezetét, egyúttal erőt is akar meríteni egyéniségének örökségéből, rendjének múltjából, amely éppen a magyar feladatok és követelmények önfeláldozó szolgálatában annyira emlékeztet a rendalapitó Szent tökéletes odaadására. Calasanzi Szent József annak a kornak és annak a Spanyolországnak szülöttje, amelynek királyai: V. Károly és II. Fülöp, művészei: Greco, Calderon, de főleg szentjei: Nagy Szent Teréz és Keresztes Szent János, Loyolai Szent Ignác és Xavéri Szent Ferenc és annyi más révén olyan csodálatos missiója volt abban, hogy Európa katolikus öröksége a renaissance és humanizmus, reformáció és török veszedelem apokaliptikus viharaiban nem kallódott el, sőt páratlan gazdagsággal született újjá és hozzánövekedett annyira megsokasodott feladataihoz. A középkor elragadtatott, Mária boldog részét választó századaira a helytállás és harc kemény, szentpáli korszaka következett és tart napjainkig. Calasanzi Szent József előkelő szülők gyermeke volt. A nemesség azonban elsősorban Isten előtt kötelez. Az udvarnál fényes pálya várna rá, de ő a vele született spanyol büszkeséggel, valami misztikus telhetetlenséggel kevésnek találja azt, amit az embertörténet legfényesebb udvara adhatott volna neki. A királyok Királyának válik lovagjává, aki a szegények, elhagyatott gyermekek hatalmas birodalmát adja neki osztályrészül. A pogányverő lovagok ivadéka méltó őseihez és végvári hazájához, amikor Pa up er e s Matris Dei Scholar um Piarum néven új lovagrendet alapít a keresztény igazságnak tanítással, gyermekneveléssel való szolgálatára, illetőleg az újkori, éppenséggel nem keresztény eszmeáramlatokkal való nemes küzdelemre. A katolikus Anyaszentegyház páratlan egyetemessége legtanulságosabban talán szerzetesrendjeiben teljesedik ki. A korszükségletek újonnan alakuló rendek törekvéseiben mennyei érvényességet, örök távlatokat nyernek. Az újkor immanens szelleme többek között a nevelés humanista felfogásában is éreztette hatását, ami bizonyos értelmi egyoldalúságokban is kifejezésre jutott: az erkölcsi, de főleg metafizikai eszmények háttérbe szorulnak az értelmi műveltség célkitűzése mellett.