Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1943
4 Egyfelől ez a pedagógiai veszély, másrészt az újkorban bonlakozó szellemi munkamegoszlás hozta magával, hogy Calasanzi Szent József rendje a nevelésben ismerte föl a maga gondviselésszerű hivatását. Alig volt égetőbb feladata az Egyháznak, mint az organikus keresztény ismereteszmény megmentése és ezzel az európai kultúra folytonosságának és egyetemességének biztosítása. Az újkor világképe a ratio elvén épült föl, a kultúra nagy egységében az értelmiségi, bizonyítható vonatkozások nyernek különös hangsúlyozást, illetőleg elismerést. A piaristák elfogadják ezt a humanista művelődési eszményt, mert naturális egyoldalúságaiban is fölismerik azokat a lehetőségeket, amelyekből a keresztény kultúra új elemekkel bővülhet, anélkül, hogy megtagadná önmagát.* Bizonyára nem véletlen az sem, hogy a piarista rend ott gyökerezett legmélyebbre, ahol a szellemi pusztaság legjobban sóvárgott a megújhodás után. Hazánkra gondolunk, amely a török hódoltság idején autochton, a nomádéletben és a katolicizmus heroikus egyszerűségében teljesedő népi műveltségébe zárkózva elmaradt az európai követelményektől. A magyar barokk arisztokratikus egyéni teljesítményei mellől hiányzott a megfelelő társadalmi közösség: az a szerves műveltségű, nem föltétlenül nemesi eredetű honorácior réteg amely egyrészt a bürokratikus államélet most bontakozó szükségleteinek is meg tud felelni, azaz a magyar államot korszerű színvonalon tudja irányítani és így a magyar társadalom patriarkális, köznemesi jellegét urbánus elemekkel is ki tudja egészíteni. A piarista rend hazai felvirágzása egyébként egybeesik Mária Terézia fölvilágosult abszolutizmusával, amely a vallásos tradicionizmust a művelődés folyton növekvő követelményeivel egyezteti. Nem véletlen az sem, hogy a piaristák elsősorban éppen az Alföld szellemi újjáépítésében serénykednek a XVIII. század folyamán, hiszen munkájukra itt volt a legnagyobb szükség• Szeged (1720.) azért telepíti le a piaristákai, hogy legyenek saját köréből, a polgári rendből tanult fiai, akik a Hivatal megnőtt kívánalmainak meg tudnak felelni és a Városért mindenütt helyt tudnak állani. A szegedi „kegyes oskola" ezt a hivatását be is töltötte, de közben Szeged virágzó polgári műveltségének alapjait is megvetette. Igazi missiója azonban sokkal egyetemesebb lett, mert szellemi vonzóereje mai napig kiterjedt egész Délmagyarországra. A pietas szelleme egyesíti és hatja át a szegedi polgárfiat és arisztokrata csemetét, magyart és idegent, keresztényt és zsidót egyaránt. A XVIII. század magyar piarista humanizmusa itt Szegeden előkelő ízléssel, nemes alkalmazkodással szolgálja a magyar patriotizmus szentistváni eszményét. A soknépű Délvidék vallási és közigazgatási organizációja túlnyomó részben szegedi piarista diákok munkája és érdeme, akik a magyarság elsőszülöttségi jogának hangsúlyozása mellett is méltányolni tudják az emberi különbségeket, akik a tájat * Hogy a piaristáknak ez az elvi állásfoglalása az újkor szellemi atmoszférájában mennyire szükségszerű volt, többek között hazánkban az is bizonyítja, hogy később az új munkakört kereső, régi monasztikus rendek ; bencések, ciszterciták, premontreiek a piarista életalakítást érezték a legkorszerűbbnek és leghosznosabbnak.