Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1942

4 szerezték meg neki. Nem hiszem, hogy bárkivel is valaha komolyan összekülönbözött volna: ellenkeznék ez egész egyéniségével. Kartársaival való érintkezésben mindig a közös cél érdekében közös eszmékéri ,küzdő pályatársaknak kijáró tiszteletet és elismerést tanúsítja. \ Tanítványai iránt csupa szív, csupa jóság, ezért azok is ragaszkodnak hozzá. Régi tanítványai a legnagyobb tiszielettel és elismeréssel beszélnek róla, valahányszor iskolás korukra emlékeznek vissza. Mint ember zajtalanul munkálkodik; lelke mélyéből kerüli a tüntetést, a törtetést és az ünnepeltetést. Ha a közösségnek szüksége volt szolgálataira, mindig kész volt a segítségre. Az 1926—27 és 1927—28 iskolai években az intézet élén áll, mint igazgató, majd nyolc évvel ezelőtt a Miasszonyunkról nevezett szegény Iskolanővérek által megnyitott leánygimnázium igazgatói tisztét látta el, és átsegítette az új intézetet a kezdet nehézségein. Munkásságát az illetékes hivatali felsőbbség is elismerésben részesítette. Ennek látható jele volt a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Ur elismerése, amikor neki az igazgatói címet adományozta, vagy amikor érettségi bizottsági elnöknek kijelölte. A Kat. Tanügyi Főhatóság pedig a magyar nyelv szakfelügyelői tisztét ruházta rá. A másik látható elismerést a Mindenható adta meg neki, amidőn a negyven esztendős pedagógiai múlttal megajándékozta és kegyelmével továbbra is elhalmozza, adván neki derűt, kedélyt, bölcs megelégedést, jó egészséget. De hisszük, hogy szerény jutalmát látja fáradozásának abban a hálás szeretetben, is, amely intézetünk tanári kara, ifjúsága és a város társadalmában nagy számban lévő volt tanítványok hálás szívéből feléje sugárzik, akik őszinte szeretettel kívánják, hogy a jó Isten árassza el, őt továbbra is kegyelmével, hogy a mai nehéz időben, ha lényegesen csökkentett mértékben is, de tudjon munkálkodni az Úr szőlőjében az Egyház, szeretett hazája és embertársai javára még sok éven át. \