Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1941

31 Kalazancius talán nem egyszer elnézegette a vesződő munkásokat és a szobrászok munkáját. Talán a nemes paripán is megakadt a szeme, és arra a rónaságra gondolt, melynek fiaiból nemsokára szintén toborzódni fog az ő serege. Még valami van itt Rómában, amit szívesen lát a piarista iskolák barátja: fönt a Monte Marión az új növendékes ház, az olasz provinciák teológiai főiskolája. Új alapítás. Kalazancius korában még felesleges lett volna ilyen nagy épület a növendékeknek. De ma, hála Istennek, kell. Kalazancius fája erősödik és lombosodik. Hiszen csak a minap öntözte meg a spanyol piarista vértanúk százainak vére 1 Ezt a paiotát a maguk szegénységéből és a testvérprovinciák segítségéből tíz évvel ezelőtt építették az olasz piaristák. A hajdani Via Trionfalén kanyarog fel az út ide a római „Svábhegy"-re. Liszt Ferenc egykori zárda-lakását is megpillantjuk jobb felől. A főiskola magasságából pedig egész Rómát végigláthatjuk. Alattunk a Foro Mussolini fehér márvány-stádionjai izzanak a napfényben. Kissé tovább a Tiberis csíkja fölött a Ponte Miluio, melyen keresztül Konstantin császár seregei bevonultak a városba ; de ez a híd látta Bakócz Tamás és Pázmány Péter fényes kíséretét is. Jobbra a Szent Péter kupolája lebeg, s a két szélső pont között Róma tornyai és kupolái. Az elénk táruló kép láttára megértjük, hogy ezt a hegyet a középkorban Möns Gaudiinek, az Orvendezéshegyének nevezték. Mikor az északról jövő zarándokok a dombra érve megpillantották Rómát, örömükben arcra borultak, megcsókolták a földet, és Te Deumot énekeltek. Megkeressük lent a tornyok és tetők rengetegében a San Pantaleót. Csak a helyét sejtjük a San Andrea della Valle és a San Ágnese in Agone kupolái között, és aztán elnézünk északnak is, messze a szabin hegyeken túlra: a magyar provincia tájai felé. Kalazancius is hányszor gondolhatott oda 1 Hiszen a podolini házban már. az ő életében piarista munka folyt, és jelentés is érkezett onnan, az ő levele is elindult a majdani Provincia Hungarica akkor még Lengyelországhoz tartozó házába. Áldását küldte, és áldásában részesültek az ott tanuló magyar diákok is. S bízunk benne, hogy most is küldi ezt az áldást, küldi mindaddig, míg az ő munkáját folytatják a Kegyes Atyák. * Messze távoztunk Szegedről, de mégis otthon jártunk: az atyai házban. Megjártuk lélekben azt az utat, amelyet nyugodt, békés időben annyiszor megtettünk piarista diákokkal. Elzarándokoltunk lélekben hozzá, akinek mi is köszönhetjük, hogy piaristák vagyunk, és akinek a szegediek is köszönhetik, hogy piaristáik vannak ; és köszönhetik neki, hogy épen ez a piarista szellem neveli őket magyarrá és emberré. Hogy mit fog rólunk megállapítani a hazai háromszáz év mérlege, az majd a következő esztendőben elválik, de ha mindenhol lesz annyi mondanivaló a piaristákról, mint amennyi Szegeden mondható és amennyi itt tollra és ajakra kívánkozik, nyugodtan nézhet a magyar rendtartomány a háromszázéves ünnep és lelkiismeretvizsgálás elé. Megyer József