Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1941

32 A piarista iskola szelleme. Dr. Koch Sándor egyetemi ny. r. lanár beszéde az intézet Kalazancius-ünnepélyén. Kedves gyermekkori emlékeim között szerepel egy kép is, Fritz von Uhdenek, a nagy német mesternek egyik festménye. Kis parasztszobában ül Jézus, és mérhetetlen szeretettel vonja magához a feléje bizalommal közeledő bámész csemetéket. A kép címe: „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket." A másvilágon a mennyek- i nek országát igérte nekik Jézus; itt a földön a jövő az övék, a család, a nemzet jövője. A mának csatazajos, borzalmas kaosza mögött hatalmas kérdőjelként mered a holnap. Soha aktuálisabb nem volt az emlékezés a keresztény nevelésnek nagy apostolára, Kalazanci Szent Józsefre, mint napjainkban. Idézzük hát hódolattal az Istentől elhivatott nagy nebelőnek emlékét, aki mint kivételes tehetségű ifjú a legragyogóbb kilátásokkal kecsegtető pályák között választhatott volna, s mégis az Úr szolgálatába szegődött. Azonban hiába szenteltette fel magát papnak, hiába volt lelkipásztornak is oly kiváló, nem érezte azt a boldog kielégülést, mely azoknak a sajátja, akik a hivatásukat megtalálták. Tudta, hogy másra szemelte ki őt Isten. Lelki nyugtalansága az évekkel nőtt, s belső ösztönzéseknek engedve harminchatéves korában elhagyja hazáját és övéit. Az Örök Városba indul: hite és meggyőződése, hogy ott talál reá hivatására. Öt esztendő telik el Rómában. A fiatal pap önzetlenül szolgálja a szegényeket, a betegeket és a foglyokat, de elégületlenséget érez bensőjében. Mindenütt segíteni kívánó kutató figyelme ráterelődik a szent város utcáin csatangoló elhagyott gyermekekre, kiket a felnőttek általában csak akkor szoktak figyelemre méltatni, ha szidalmazni vagy büntetni akarták őket. Ezeknek a gyermekeknek tanításáról, neveléséről senki nem gondoskodott. A tudomány, még elemi fokon is, csak kevesek által volt azidőben megszerezhető. Nem betűt, könyvet, de Istent sem ismert az utcák zajos fiatal proletárhada. Mélységes részvéttel nézte őket az ezernyi dolgában Rómát róvó Kalazanci József, míg egy napon villámcsapásként hasított belé a megismerés az Úr szavaival: „Orphano tueris adiutor!" Megtalálta hivatását, és teljes lelkét viszi belé. Érzi, tudja már, hogy Isten őt a keresztény népnevelés úttörőjéül választotta. Habozás nélkül száll le közéjük és vállalja a nevelők nehéz és nem