Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1941

3. A KÖRNYEZET. Ha kilépünk a gimnázium kapuján, nem fordulunk mindjárt jobbra a Dóm felé, hanem balra térünk a Hősök-kapujának tartva. Ez a szürke tömeg nemcsak kötelező hősi emlék, mely előtt évente kétszer tiszteletadásra elvonulunk, hanem döbbenetes emlékeztető jel. A hármas boltozatnak szürke falain szétdobált képek együttese nekünk Szegeden az, ami Rómában Michelangelo Utolsó ítélete. Első megpillantásra ép úgy meghökkent és profanizálásnak látszik, mint amaz, de megértve és átélve ép úgy élménnyé válik, mint a nagy római kép: nem felejthetjük el, és hozzá visszajárunk. Mi az, ami meghökkent ebben a háttérnélküli freskóban? Az alakok megjelenése, főleg az arca: az Aba-Novák-féle emberfaj. A csupaszem Krisztus-alak, mely olyan, mintha egy bizánci Krisztusképhez egy tanyai paraszt állt volna modellt. De az angyalok, az alsóvárosi templom körül imádkozó parasztnők, a katonák, a barátok, még a halottak árnyai is, ugyanazokkal a vaskos, földízű ábrázatokkal merednek ránk. Szinte az ősember barlangjának falán is el tudnók őket képzelni. De ezek az alakok minden bádogszerűségük mellett is lélekről, szellemről, hitről, transzcendens világról beszélnek. Es ezen a ponton kezd a puszta meghökkenés nagyszerű élménnyé válni. A merev mozdulatokban időfölötti egyszerűség van, és szemük a belső ember szemlélődésén nőtt naggyá: olyanok, mintha egy vaskos Greco teremtette volna őket, aki nem megnyújtotta, hanem széthúzta alakjait. A belső világ megpillantása teszi feledhetetlen élménnyé az Aba-Novák képeket. Ó, ez a kapu sokkal több annál, amit a hősi emlékektől kapni szoktunk. Aba-Novák kényszerít, hogy tanuljuk meg az ő soha nem beszélt festői nyelvét, melyen nagy dolgokat mond el nekünk az emberről. Ha ezt megtettük, csak akkor engedi, hogy szemünk a részleteket is bejárja, a képek elbeszélését is meghallgassa, és bennük a hősi emléket is felfedezze. Most már kevésbbé lesz idegen, széle felé elszálló angyalok, kik egyszerre fújják a harci indulót és az utolsó ítélet harsonáit, a háborúba induló katonák, az imádkozó itthonmaradottak, a rokkantság keresztjét hordozó sebesültek, a katonasírok halvány árnyai — mind oly természetesek, egyszerűek, érthetők, helyénvalók az égőszemű nagy Krisztus hatalmas alakamit a szürke falon látunk. A világ minden 4. Porta H e r o u m