Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

24 filozófia történetének eredményei nem egyszerű közlésekben, átvételekben, hanem csak tudomásul-vételekben zsonganak a szerző minden gondolatot megszínező eredetisége mellett. Ilyen bölcselet előszavában bízvást lehet beszélni a bölcselet áldásairól, melyek azokra várnak, akik tanulmányozására szánják magukat. Csak lelki szemet, átfogó tekintetet, szabatos és nyomonhaladó gondolkodást kíván követőitől. Ó hiszen épen ezeket keressük nála, ezt akarjuk tőle megtanulni 1 Nem azért, hogy filozófusok : egyetemes létvizsgálók legyünk, hanem azért, hogy könyvén végighaladva, jobban megértsük, milyen fönséges dolog gondolkodó embernek lenni. a) Először a gondolat természetét vizsgálja. Bevezet abba a léttartományba, ahol a gondolatok még mint árnyak, üvegszerű vértelen erezettel várják, hogy valaki gondolja, létbe szólítsa őket, az élet eleven hullámát loccsantsa beléjük. E fejezetekben sorra megmutogatja a logika vastörvényeit, a helyes gondolkodás mechanizmusát. A gondolkodás gépházában járunk, a gépek között, melyek nem törődnek azzal, hogy mit készíttetnek velük, nem is látják azt az egészet, amely majd a részekből előáll; de az ő működésük nélkül nem születne meg a tökéletes egész. Szürkék itt a fejezetek címei: fogalom, ítélet, következtetés. Nem szépek, mint a vasszerkezetek sem azok. De a hozzáértő mégis ezeket vizsgálja először, mert hiába vannak szépen faragott köveink, hiába vannak jó ötleteink, hiába van mondanivalónk : logika nélkül nem hat, nem üt, nem mutat semmit a tudás. Logika nélkül összeomlik minden szellemi építményünk, mint a csak szemre épített palota. — Ó bárcsak több lenne ebből a „száraz" logikából könyveinkben, mindennapi beszélgetéseinkben, cselekedeteinkben, egész emberi életünkben 1 Bárcsak ne tévesztene meg annyira a szín, hangulat, érzés, és helyettük több „vasat" építenénk bele emberi megnyilatkozásainkba! Isten óvjon azoktól, akik a logika nevében akarnák berendezni a világot, és szentimentalizmusnak, romantikának minősítenének minden melegebb emberi megnyilatkozást. De szükséges, hogy emberi világunkban a szív mellett az értelem is uralkodjék. Mindegyik a maga helyén. b) Mennyire elgondolkoztató az ismeretelmélet olvasgatása. Mintha történelmet olvasnánk, melyben a küzdelem az igazság megismeréséért folyik. Ennek a történelemnek világánál az egymást váltó filozófiák úgy jelennek meg, mint e küzdelem elvérző katonái. Azonban a filozófia történetének nagy felvonásaiból mégsem holmi tévedések színjátéka kerekedik ki. Sokkal fölemelőbb a tanulság. Aki az igazságot komolyan keresi, nem szkeptikus mosollyal végzi. Az igazság megismerésében probléma lappang, de a hozzá vezető út mégsem járhatatlan. A nagy elmék e küszködését mi alig értjük. Milyen könnyen bízunk magunkban, milyen könnyen mondjuk ki a bizonyosság szót, melyen annyi bölcs elvérzett 1 Mert keveset fáradunk az igazságért. A tárgyat nem engedjük szóhoz jutni, hanem alanyi magatartásunkkal mérjük az igazságot, s,e szerint alakítjuk világunkat, kicsinyek kicsiben, nagyok nagyban. És mennyi akadálya az igazság elfogodásának még akkor is, ha az igazság tárgyi nyilvánvalóságban áll elénk! Megszokás, élmények, hangulatok erősebbek az egyszeregy bizonyságánál is.