Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

22 Prohászka Iránytűjének, ő maga is megvallja, hogy mit köszönhet Vörösmarty zengő verseinek, Kölcsey és Kemény tanulmányainak, meg a világirodalom nagyjainak. Azonban nem csupán nevelődni tudott nagy írók művein, hanem másoknak is meg tudja mutatni, mi lakozik egy íróban. Rövid Vörösmarty-tanulmánya (Eszmék és eszmények) mindig gyöngye marad a Vörösmarty-irodalomnak. Ez a néhány lapnyi írás a Vörösmarty-féle férfi-lelkiség egyedülálló megmutatása. Prohászka-tanulmányával és ezzel a jellemzéssel a magyar irodalmi esszé-írók között is ott van a helye Schütz Antalnak. Abban a sorban, melynek tagjai Kölcsey, Péterfy, Riedl és Babits. A nagyokat még más vonatkozásban is eléd állította Schütz bölcsesége. A serdülő embernek nemcsak a szellemi élet nagyjaira van szüksége, hanem a szent élet nagyságaira is. Megírja és megszerkeszti a Szentek élete négy kötetét. És különös, hogy azok az emberek, akiket a csodák, látomások és elragadtatások is kitüntettek, itt inkább mindennapi életüket, de mégis megszentelt életüket élik. S néha annyira hasonlít az ő életük, szenvedésük, küszködésük a mienkhez, hogy szinte mi is el tudnánk képzelni hozzájuk hasonló glóriás embereket itt közöttünk, lakásunkban, hivatali helyiségeinkben, mezeinken, műhelyeinkben. Mintha a sokszáz életrajzból az lenne a tanulság: nem a csoda, hanem a megszentelt élet tesz szentté 1 3. Ezt kaptad Schütztől eddig, de ha nem akarsz megállni azon az úton, melyen vele együtt jártál, akkor el kell fogadnod a többit is. A könyvek dandárja még csak most következik 1 Ha a könyvek most következő során végignézünk, az az érzésünk, mint amikor a vonat pályája emelkedni kezd: megérkeztünk a hegyvidékre, a csúcsok hazájába. Kissé keményebb vonalú, sziklásabb lett a tájék, kevesebb körülöttük a virág, de messzebb látunk, óriási távlatokban, összefüggésekben gondolkodunk. Egymásután lépnek elénk kérdések, titkok, melyek évezredek óta foglalkoztatják a hívő lelket és gondolkodó elmét: Krisztus, Isten a történelemben, örökkévalóság, Eucharisztia. Kérdések sora és új könyvek sora, melyek nagyobbrészt előadásokból születtek, és értékben meg jelentőségben egyenes folytatói Prohászka elnémult konferencia-beszédeinek. Apostoli levelek ezek egy történelmi fordulóban élő nemzedékhez, mely úgy gondolja, hogy neki nem elegendő a régi egyszerű ige. Agyon tanulta, agyon gyötörte, agyon kérdőjelezte önmagát és minden ősi értékét. Ehhez a hallgatósághoz Schütz nem a Prohászka-féle költőapostol tüzes igéivel szól. Hiszen hallgatói nem hitetlenek, nem ellenségek, nem is cinikusok, inkább önmaguktól szenvedők, akik azt várják, hogy valaki higgadt szóval rendet teremtsen bennük: elválassza a földet a vizektől. A tanító nem lép közéjük varázsvesszővel: a laboratóriumok korában ő is a tudomány színe elé idézi a Kérdéseket, titkokat, hitünk tárgyait, és ott néz szembe mindennel, onnan felel mindenre. Tétele, hogy ne a kinyilatkoztatásé és a dogmáké, ne az ismeretlen zugokból előtörő hité, sejtésé, örök emberi vágyaké legyen az első szó, hanem beszéljen a gondolkodó, eszmélő