Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

20 Bölcselet és bólcseség. 1. Bölcseletnek és bölcseségnek nincs mindig köze egymáshoz. A bölcselet inkább az elmélettel, mint az élettel tartja a rokonságot, és ezért nem szoktuk tőle várni az élet igéit. Gyanakodva nézünk az elmélet emberére, és szívesen idézzük Arany János szavait a gyermekkorunkban tanult versből: Nagy lett volna a tudósnak az ő tudománya, de mi haszna, ha kevés volt a vágott dohánya. Könyvet írt a bölcseségről, s hajna, akkor esett ez a bolond história rajta! Schütz Antal új könyve, mely szerényen viseli a Bölcselet elemei címet, mégis a bölcseség könyve. A bölcseleté is, de nagyon az életé is. Sokkal inkább az, mint divatos filozófiai írók kínálkozó művei, melyek csábító címek alatt ígérnek életszerű és sokszor nemcsak könnyed, hanem könnyű filozófiát. Ha valaki odaírhatta volna bölcselete címlapjára, hogy az élet könyve, Schütz megtehette volna, mert könyvében semmit sem érzünk abból, ami a filozófiák veszett hírét költi. Amiről itt olvasunk, az nem légüres tér vagy negyedik dimenzió, hanem az emberi valók, helyesebben az emberi és isteni valók egy különös rendje. Talán eszmeibb, mint a mi tapasztalati világunk, de mégis a mienk, és nem üres árnyak birodalma, mely fantaszták agyában terem. Csak lelki szem kell hozzá, mely ebben az anyagtól mentes világban hol lényegében, hol csírájában, hol gyökerében képes leleplezni és meglátni a valóság mélyebb értelmét. Ezt a mélyre néző tekintetet biztosítja Schütz minden figyelmes olvasója számára. Nem filozófust akar nevelni belőlünk, hanem értő embert, aki többet és mélyebbet tud a világból felfogni, mint ameddig testi szeme lát, vagy ameddig műszerei elhatnak. Ez a könyv nem annak a néhány szakembernek vagy magántudósnak készült, aki Magyarországon filozófiával foglalkozik, hanem bárkinek, akiben komolyan él a szellemi élet igénye. Erre vallanak a bevezető részek pompás fejezetei is, melyek annak is megnyitják az ajtót a bölcselet világába, aki nem is akar állandó vizsgálója lenni bölcseleti kérdéseknek, de egyre szellemibb és elmélyülőbb életre vágyik. Ezért foglalkozunk ezzel a könyvvel középiskolai évkönyv lapjain is, bár a bölcselet világa nem a középiskola igazi területe. De még egyébért is. Bennünket Schütz Antalhoz más szálak is fűznek. Nem arra gondolok elsősorban, hogy a legnagyobb magyar teológus és a külföldön is tisztelt nevű tudós valamikor a szegedi piarista gimnázium diákja, majd tanára volt, hanem arra, hogy az a diák,