Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

19 SZALAY ISTVÁN Csaknem három évtizedig működött intézetünkben. Miután közel négy évtizedes tanári működés után megvált az Alföld metropolisától, tatai rendházunkban töltötte el azt a néhány évet, amelyet a Gondviselés még juttatott Neki. Csak nagyritkán jöhetett el újra közénk, inkább csak egy temetés vagy érettségi találkozó alkalmából. Pedig ízig-vérig szegedinek érezte magát, nemcsak azért, mert fiatal éveit itt töltötte, hanem még inkább azért, mert 1914-től fogva, mikor kolozsvári és kecskeméti tanárkodása után újból Szegedre helyezte a kegyestanítórend főnöke, ezt a várost tekintette tanári működése igazi színhelyének. A Dunántúl szülöttei, különösen a nyugatmagyarországiak, ritkán tudnak annyira alföldiekké hasonulni, mint Szalay István. Bölcsője a Fertő táján ringott (édesapja Fertőszentmiklóson kántortanító volt). A szerzetestanári pályára jogász korában érzett hivatást. Nagy szorgalommal végezte egyetemi tanulmányait és az akkori szokás szerint már a katedrán működött, mikor tanári oklevelet szerzett. E sorok írója a tanítvány szemével is láthatta azt a később rendkívül kedélyesnek ismert piaristát, aki az iskolában komoly és állandó munkát követelt diákjaitól, miközben a magyar órákon tüzes magyar lelkének, a latin órákon pedig a római műveltségen csiszolódott szellemének kincseit osztogatta. Kemény kötésű pedagógus volt, akinek szigorúságáért rendszerint csak évek vagy évtizedek multával szoktak hálálkodni azok, akik keményfából voltak és így keménykezű ember faragására is szorultak. Tanítványainak nagy seregében püspök és tábornok is áldja a szigorúnak vélt tanár emlékét. dr Révai József 2*