Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1939

9 Szremátz János nyerték-el. Schlauch Lőrinc ekkor csak két alkalommal szerepelt: Atok című „szerzeményével'' és Halász-család „beszélyével", melyhez megjegyzés: »Schlauch úr fordítmánya*. Az évi beszámoló lelkes hódolat Horváth Cyrillnek, kit szűnni nem akaró „Éljen" kiáltással kísértek ki a teremből az ünnepi ülés végén s „nem vala ki e sóhajt nem röpítve ajkáról távozott volna a gyűlésből: Áldás és foganat kövesse tetteit n. t. Horváth Cyrillnek, a haza és tudomány oszlopának! ki már kivívta nevének halhatatlanságát e mulandó élet köréből!" Ez az osztatlan lelkesedés mutatja, hogy a társaság működése nemcsak az iskolában, a tanári kar tagjai között ébresztett figyelmet, hanem felkeltette mindazok érdeklődését, akik a fiatalság nevelése, önképzése, irányítása folytán eredményezett munkásságot meleg érzéssel látták gyümölcsöztetve. A következő 1842—43-ik év 19 rendes és egy „nagy Gyülés"-sel szerepel a jegyzőkönyvben. Kiss Károly ifj. elnök „Buzdításával" kezdődik a Társaság élete; nagyrészt szavalatok előadása, vagy önálló szerzemények elmondása szerepel a műsoron. Legtöbbet szavaltak Vörösmartytól (Szózat, A hős sirja, Fóti dal. Hontalan, Az úri hölgy), Kisfaludy Károlytól, Berzsenyitől, de találkozunk Arany János, Bajza József, Czuczor Gergely verseivel is. A „nagy-Gyülés"nek 27 száma volt, nagyrészt a tanulók saját költői terméke, kik évközben is szerepelni szoktak, mint Kiss Károly, Darvas G., Szávits, Milutinovits, Kreminger Antal (belvárosi plébános), Szremácz, Pálfy K. és Pálfy S., Vásárhelyi stb. urak. 1843—44-ben tovább folytatódik az úttörőktől megkezdett szép munka Horváth Cyrill vezetésével és Mezei János elnöksége mellett. 19 rendes és egy nyilvános gyűlést tartoltak egész éven át, mikor ismét pályatételeket tűztek ki, melynek eredményéről az utolsó, záróülés számol be. Érdemes a megemlítésre a jegyzőkönyv 9-ik gyűlését (télelő 14-én, dec.) követő bejegyzés az önképzőköri könyvtár életéből: „E napon méltányoltaltak a' Humanisták T. T. Horválh C. kegyéből, hogy a' könyvtárban ők is megjelenhetnek s' könyvet kaphatnak. — A czél szent 1 milly hálával tartozik az ifjúság a' Nagy Magyarnak ! ki őket erre méltatá, s ki az isme magvait a' szeplőtelen zsenge kebelbe elhinteni egész valójából törekszik, a' száj nem, hanem csak a' tiszta dobogású ifjú kebel igényelheti!!!" Ebben az évben más nagy öröm is érte a Társaság tagjait egy festmény ajándékozása révén, melyről a „nyárelő" 20-án tartott nyilvános gyűlés" utolsó száma értesít bennünket ezen a címen: „Hála szó, sz. és e- a. Mezei". ,,E' hála szó T. Nagy Éerencz föstész úrhoz intéztetett, azon érdemeért, és nagylelkűségéért, mellyel a' Szegedi Bölcsész ifjúságot díszítette; t. i.: az észvitatási teremben díszelgő „Borúra derűt" — jellemző, vagyis m. Ország Geniussa képével mint tulajdon ecsetének mintájával a' bölcsészi kart megajándékozni szíveskedett, miért neki örök hála!" A rendes gyűléseken legtöbbször szerepeltek: Mezei János, Jenovai, Tajnel, Nagy, Kalapis, Vastagh, Rudnyánczky, Vásárhelyi, Faludy, Lázár úr. Az év végi nyilvános gyűlésen közzétett pályázati eredmény jutalmazotljai- lettek Vásárhelyi, Mezei és Vastagh önnálló szerzésű balladájukkal. „Az első Berzsenyi, a' második Kölcsey, a' harmadik Kis J. verseivel jutalmaztaték meg".