Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1939

51 diák-szívek lelkesedéseiből kellett a magyar lelkiség szépségét megismerniük és a magyar szellemiség adoptálásával maguknak is magyarokká átformálódniok. Azóta a mi Önképzőkörünk ez a nagyszerű kötelesség-teljesítése visszavonult az iskola falai közé. Ott talált magának évről-évre új munkateret, ott érlelte az ide sereglett idegen nyelvű és szellemű ifjúság lelkének, szellemének magyarrá alakításában a maga csendes, de felbecsülhetetlenül értékes sikereit. Csendes munka volt ez, nagyrészben talán éppen csak kiegészítő munka, — de nem mult el észrevétlenül. Nemzedékek kísérték azt éber figyelemmel és e nemzet-építő munka jelentőségének felismeréséből, folyton fokozódó méltatásából nőtt ki az az elismerés, az a szeretet, amely ami Önképzőkörünket mindenkor körülvette és a százéves jubileumát most e város közönségének és különbség nélkül minden polgárának kedves ünnepévé tette. Az első száz esztendő határmesgyéjén megállva és onnan visszatekintve büszkén mondhatjuk, hogy ez az Önképzőkör a maga szerény munkakörében történelmi hivatást töltött be, — történelmi kötelességet teljesített a magyar közélet legfontosabb, legkényesebb problémakörében, a nemzetiségi kérdés megoldásában. Teljesítette azt a legszelídebb, a legelfogadhatóbb, a legmegnyugtatóbb eszközzel: a magyar szellemiség, a magyar lelkiség nagy értékeinek megkedveltetésével, a jobb belátásnak, a magyarság iránt való szeretetnek, hűséges ragaszkodásnak türelmes kialakításával. És ha most a nemzetsors tragikus fordulata következtében ez a nemzetépítő munka a legszűkebb térre szorult: vigasztaljon, erősítsen bennünket az a tudat, hogy annak szelíd, de ellenállhatatlan varázsa most is él; él az ideig-óráig való határokon túl is, él magyar és nem magyar szívekben egyaránt, — él azokban a tradíciókban, amiknek érzelmi kincseit a régi, szép szegedi időkről való visszaemlékezés odaát is őrzi a szívekben, odaát is továbbítja nemzedékről nemzedékre hűségesen. Abban a szent reménységben, hogy ezek az igazságtalan és esztelen határok nemsokára úgyis leomlanak: a Régi Gárda, teljes szívünkből kívánunk utódainknak új száz esztendőre szóló szép magyar sikert, a régi erővel megtartott dicsőséges régi küzdőtéren. QCmQQQOOCy?QQ.OOOQQOQQQQQQQ.OOQ.QOQQQQQOQQQOQQOOOOQOOOOQ IV. FEKETE IPOLY 1858-1939. Dr. Tóth Béla h. polgármester úr beszéde Fekete Ipoly rendtársunk temetésén. Megdöbbenve és kétségbeesve állunk koporsód előtt Éekete Ipoly, mert szinte elképzelhetetlen, hogy az őserő, — amely mindig derűs lényedből úgy sugárzott ki, mint a perzselő nap tekintete, megtört és a gyilkos kór, amellyel szemben heroikusan védekeztél, végzett Veled. Elborul a szívünk és könnybelábadt szemünket a 4*