Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937

36 lomban." Ezzel szemben hivatkozunk Dugonics széleslátókörű olvasottságára, az egykorú írók közül való szellemileg kiemelke­désére. Dugonics a korabeli viszonyok között tudós író, teológiai és klasszikus műveltségű pap, fegyelmezett, éles elme. Ezt mutatják legújabban Temesváron megtalált könyvtárának könyvei, 1) melyek között egyet sem találtunk Dugonicshoz, a szerzetes-íróhoz méltat­lannak, sem a tudóshoz alacsonyrendűnek. Az eredetiséget valamely munkáról eldönteni nagyon nehéz és annak modern értékelése hosszas fejlődés eredménye. Ha Dugonics Etelká-ját e szempontból nézzük, mai értelemben vett eredetiséget nála nem találhatunk. Hiszen neki nem is volt szándékában a mai szemmel nézve modern értelemben vett eredeti munkát írni, bár­mennyire mondja is: „Primum hoc est in patria nostra originale et vere nacionale román." (Hazánkban ez az első eredeti és igazán nemzeti regény). — Hanem igenis, a maga korában regényét olyan műnek tartotta, amilyen addig magyar nyelven nem jelent meg. Az egyéni invenciót sokszor megveti, hiszen büszke szélesskálájú tudá­sára, melyet a jegyzetekben alaposan olvasója elé vetít. Mindezt gyűjtés, szorgalmas tanulmányozás és ismeret révén szerezte és teszi közkinccsé korabeli magyarjai számára. Nem mondja seholsem, hogy új történetet ír, hanem, mint aki jól ismeri a régi történelmet, a viszonyokat, szokásokat — a magyar előidőkből hozza elő s kelti napvilágra meséit. A Honnyaim-hoz írt előszavában mondja: Ki-hoztam e' Szüzei a' Feledékenségnak Tartomónnyábol. a' régi Setét­ségből : hogy a' mostani Világ lássa ; csudállya ; kövesse . . . Le-írtam Régi Magyarainknak Vitézségeket; Bátorságokat; Nagy Lel­keket. Elö-adttam Fejedelmeinknek Szer-tartásaikat ; Népeikhez Szereteteket : Ellenségeik ellen Hadi-mesterségeket. Mindezeket nem ujjamból szoptam ; hanem ama nap-keleti Bölcs Császárnak Leónak írásiból vettem- Ez jól ismerte az akkori magyarokat. Élt is segítségekkel a Bolgárok ellen. Ha magyar lett volna ; jobban a' Magyarokat meg-nem dicsérhette volna. Köszön­jük-meg jó Szivét, szorgalmatosságát. Császár vólt; pedig Keresztény, és a'-mint írásiból ki-tettszik, lsten-félő, és Bölcs. Bizonyossan nem hazudhatott. Elő-hoztam Magyarainknak akkori Hadaikat; Országunkban le telepe­déseket: Árpád fejedelemnek Gondosságát; az Ország Részeinek mind fel­osztását, mind el-ajándékozásél; és más ehez tartozandó történeteket. Ezeket se gondoltam-ki magam ; hanem Bé/a-királyunknak Nevetlen Iró-deákjából köl­csönöztem ; melly Könyvnél nincs se régibb, se hitelre méltóbb Országunkban. Tehát a történeti anyagot Bölcs Leó és Anonymus munkáiból veszi, de a vergiliusi és homerosi eposzok módja szerint készíti el, építi fel meséjét. A bonyodalmas szerkezeti beosztás, in medias res kezdés, a retrograd, hátráltató epizódok, a cselekménybe álomjele­netek beleszövése (Vergilius), a hosszú magánbeszédek (Ovidius), Etelka alakjának leírása (Homerosnál Nausikaa), szerelmi búsongása (Dido). Világos szerepeltetése, a gyermekcsere (Plautus: Captivi), a regény befejezése (Odyssea) mind-mind klasszikus hatást is mutatnak. Es mégsem lehet Dugonicsot teljes egészében utánzónak vagy kompilátornak mondani. Eredetiségét nem a tárgyban találjuk. Fel­sorolt forrásaitól nem a meseszövés, a felépítés különbözteti meg, hanem a magyar nép életerejének kidomborítása „a rendi nacio­') A 139. darabból álló gyűjteményt az év tavaszán vette meg és szállíttatta át Szeged városa a Somogyi-Könyvlár számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom