Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937
35 Meieander erre vissza kívánja hívni Poliarchust és egy karperecet küld neki, mely véletlenül Lykogenes kezébe kerül és ez mérgezést okoz neki. A követek azonban sehol sem találják Poliarchust, ki időközben tengeri rablókat győz le s azoknak kincsét, köztük egy értékes ládát — hatalmába keríti. Meieander ezalatt Radirobanes szárdiniai király segítségével legyőzi Lykogenest. de Radirobanes szintén megszereti Argenist, kinek kezére egy ott időző harmadik férfi, az idegen Archombrolus is vágyakozik. Ez az idegen ember meghiúsitja a szárdiniai király szándékát, a leány megkérését. Közben előkerül Poliarchus, ki a gall királyságot elfoglalván, ünnepélyes kísérettel megy Argenist megkérni. A vihar azonban Szerecsenország (Afrika) partjaira veti, hol a kinyitott ládából kiderül, hogy Archombrotus Meleandernek a fia, Argenis testvére. így Poliarchus megnyeri Argenis kezét, Archombrotus pedig Poliarchus húgát veszi feleségül. Az Argenis sokágú szerelmi történetének e rövid áttekintéséből is mindjárt észrevehetjük, hogy a két regény között csakugyan van hasonlóság. Feltűnő módon egyezik bennük a bonyodalom megoldása. Dugonicsnál kiderül, hogy Etelka Zoltán nőtestvére, Barclay regényében, hogy Archombrotus Meieander fia, Argenis testvére. A fejedelmi származás is oly motívum, melyet mindkét iró alkalmaz. Hasonló Lykogenes és Róka titkos jellemvonása: mindkettő alacsony sorsból emelkedik fel és szerelné a hatalmat megszerezni. De mindketten csúfosan felsülnek tervükkel, mely sokféle bonyodalomnak lesz okozója. Archombrotus és Zalánfi hasonló jellemek. — Amint Etele és Zalánfi akarja megszerezni Etelka kezét, úgy pályázik Argenis kezére Poliarchus és Archombrotus. Barclay hatása Dugonicsra főképpen abban nyilvánul meg, hogy az angol regényíró az Argenís-hez c/au/s-okat írt, melyekkel a regény politikai viszonyait igyekezett megmagyarázni. Ezt a módot követi Dugonics is, ki a maga munkáját az Etelkának kulcsá ban 1) hasonló politikai regénynek akarja feltüntetni. Erre céloz Császár Elemér is, akinek első megállapítása szerint „Dugonics, bár merített egy pár fordulatot belőle és párbeszédrészietet (t. i. az Argenis bői), nem forrásul, hanem mintául használta az Argenist: ösztönt vett tőle regénye megírására és tőle tanulta, mint lehet a regénybe belevinni s ott fölismerhetetlenül elrejteni a politikai tendenciát." ') Később még ennyit sem fogad el Császár Elemér. Az „Etelka eredete — írja — ugyan még nincs kiderítve, de annyi bizonyos, hogy mintaképét nem Barclay Argenisében kell keresni. Az Argenis csak azt a gondolatot szolgáltatta a szerzőnek, hogy a költött cselekvényt politikai tendencia szolgálatába állítsa, a valódi forrás valamilyen német szentimentális regény lehetett, melynek meséjét Dugonics ép úgy elmagyarosította, mint később a drámáiét." Rj Szerb Antal felfogása szerint „kétségtelen, hogy az Etelka forrását^ ajovagregények között kell keresni, tehát az alsó irodaFöljegyzései: 9—53 1. 2) Császár Elemér: A magyar regény története. Budapest. 1922. 39 Is) Császár Elemér: A német költészet hatása a magyarra a XV11I- sz.-ban. Ért. a Ny. Sz. K. 22. k. 46 1. 2*
