Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937
34 Olaszországban tartózkodott. Több művet írt, melyek közül leghíresebb volt éppen az Argenis 1621-ből. Ennek a munkának megjelenését azonban bekövetkezett halála miatt nem érhette meg. — 1769-ig 17 kiadást ért el és majdnem minden nyelvre lefordították. Magyar nyelven két fordítása is van a regénynek. 1) Mint Barclay minden regényében, úgy ebben is a korrajzot, az élő történeti személyeket keresték mindjárt megjelenése után s bőséges magyarázó jegyzetekkel, u. n. c/au/s-okkal látták el, melyekben minden szereplő személynek történeti jelentőséget igyekeztek tulajdonítani s részint franciaországi (III. Henrik francia király, uraik. 1574—1589), részint angolországi (I. Jakab angol király, uraik. 1603—1625) eseményekre vonatkoztatták a cselekményt. Becker Fülöp Ágost, Barclay kiváló életírója 2) az Argenis ilyen magyarázatát visszautasítja, — s csak annyit tart föltehetőnek, hogy Meieander udvarának leírásánál hatással lehetett rá I. Jakab angol király udvara. Az udvar környezetében élve az ott szerzett benyomásokat regényében felhasználhatta, a nélkül, hogy szándékában lett volna I. Jakab király udvaráról szatírát írni. Ettől különben tisztességérzete is visszatartotta volna. Egyes részleteiben (pl. az angol puritánoknak, kálvinistáknak jellemzése) az angol korviszonyok rajzát lehet felismerni, de ebből még nem lehet azt következtetni, hogy az egész mű allegória volna. A munka politikai célzata nyilvánvaló: a politikai vezérférfiaknak intelem, figyelmeztetés a rossz kormányzásuk károsságára. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert az Elelkában is ugyanezt találjuk. Könnyebb tájékozódás végett mellékeljük az Argenis meséjét: Abban az időben, mikor a rómaiak még nem jutottak világuralomra, Szicíliában élt egy Meieander nevű fejedelem, kinek leányát Argenís-nek hívták. A király kegyeibe férkőzött Lykogenes nevű idegen származású lovag, kinek tanácsát a király mindenben meghallgatja s ezáltal annyira vérszemet kap, hogy a királyságra tör. Terve véghezvitelére legalkalmasabb eszköznek találja azt, hogy Argenist meglepve, elrabolja őt. De az udvarban tartózkodó leányzó, Poliarchus, fegyvert ragad és Lykogenest visszavonulásra kényszeríti. Poliarchus ekkor bevallja, hogy ő leányruhába öltözött férfi, ki szerencsétlen sorsüldözés folytán menekült Szicíliába. Lykogenes azonban nem nyugodott és orgyilkosokat bérelt fel Poliarchus ellen, ki támadóit megöli, mire Lykogenes most meg bevádolja a királynál, hogy a támadóiban Poliarchus a királyhoz küldött követeket ölte meg. A király hitelt ád ennek a vádnak és Poliarchust száműzi, ki még egy áldozat alkalmával elbúcsúzik Argenistől. Lykogenes ekkor újra behízelgi magát Meieander-nél és újabb kísérletet tesz féktelen törekvésének kielégítésére, a királyság megszerzésére. Meieander, hogy biztonságban legyen, a fővárosból Epeiricte tengeri erősségbe vonul vissza. Célja, hogy a főurakat odacsalja és hatalmába kerítse, nem sikerül neki, sőt Lykogenes Meieander szövetségeseit a maga pártjára vonja és meg akarja támadni. ') a) K Boér Sándor: Barkláj Argenisse. Kolosvár, 1792. b) Fejér Antal: Barklájus János Argenisse. 3 kölés. Képekkel. Eger, 1792. 2) Becker F. A.: Johann Barclay. Berlin, 1903.
