Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937

26 Almási Ignácz, „a hét személyből álló táblának egyik érdemes tagja Budán, azon kisasszonyát, ki Etelka könyvemnek kiadása után nem sok időre jöve e világra, Etelkának neveztette."

1) Barczafalvi Szabó Dávid az égig magasztalja Dugonicsot, kit buzdítónak tart további munkálkodására, a magyar nyelv művelésére, akármilyen nélkülözések közepette is kell ezt tennie.

2) Tokaj mellékéről, Ibronyból Jármi Pál kapitány ír hozzá lelkes sorokat 1790 febr. 5 én: „Magyarainktól megköszönthetetlen és böcsülhetetlen magyar Etelká ja hozzánk is elhatván, szinmutatás nélkül (vagy inkább magyarul szólván) mint egy igaz magyar, írhatom azt főtisztelendő úrnak, hogy minálunk Etelká-ja kedvesebb, mintsem azt ki is lehetne magyarázni."

3) — Ez a lelkes hazafi még történelmi kérdést is intéz Dugonicshoz ebben a levélben, „hogyazeeri pusztán Árpád fejedelem által kiadott törvények miből állhattak?", meg „a Karjeli fejedelemség ez előtt hogy neveztetett ?".

4) Dugonics örömmel felel a levélre, melyben a Sajnovicstól megmutatott irányban magyarázza a nemzet rokonságát".) Jóhiszeműleg tette ezt. Azt hiszi, hogy történelmet tanít, holott téves ismereteket közölt. Jóhiszeműsége menthető. Érdemes még feljegyeznünk azt az inkább lelkes hangú, mint értékes versikét, melyet „Tiszt. Prof. Dugonics András úrnak érdemlett tiszteletére készített hazánknak egy igaz leánya épen akkor, midőn német komédiát játszottak Pesten némely magyar dámák és gavallérok"

6) Késő vala szinte aztat észre venni, Hogy nyelvvel szabadság kezde foglá lenni. De hát te! nagy szivü Tisztelendő jó fő: Mikor fejünk felett tekerge a' felhő. Nem vala szivednek akkor akadállya, Nem vala a' homály nagy lelkednek gáttya, Nemzeted' Nyelvéhez vonszó szereteted' Árjához nem fére semmi szinleltetett. Fenn költ szivvel irád Te szép Etelkádat . . . Arany tollú szárnyal fel ékesítője, El muló időkre messze repitője. Most még az idők is, kik tsak emésztenek Műved' fenn maradién majd ők versengenek: Melyik magasztallya jobban munkáidat? Hol emellye fellyebb érdem-oszlopidat." De Dugonics regénye más tekintetben is megteszi hatásáL Olvasói külön magyarázat nélkül is megértik a sorok mögött rejtőző hazafias célzatot, mely akkoriban nem volt oly burkolt, mint a mi korunk távolából látszik. Etelka lapjai tele vannak a nemzet dicsőítésével, a magyarság nagyságának, kiválóságának hangoztatásával. A magyar „előidők" lelkesítő rajza ébresztőleg és erősítőleg hat az elzsibbadt nemzeti érzésre, mikor fajiságunk „lenni vagy nem lenni" kérdése hangzott már el. II. József németesítő politikája, az önké') Följegyzései: 35—36. I. 2) U. o. 38-39. 1. 3) U. O. 40. 1. 4) U. o. 5) A levelet Dugonics 1790. febr. 14-én írta. Megjelent a Hölgyfutár 1854. évf. 249. I. 6) Hadi és Más nevezetes Történetek. 1791 ápr. 5. sz.-ban a Bevezetés.