Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937

27 nyeskedő túlkapások politikai visszahatásra ingerelték a nemzeti elégedetlenséget. És a német önkényeskedés ellen támadt gyűlölet a magyar szellem felé terelte a nemzetet. Mert 11. József uralkodásának végén a nemzeti érzés, a nacionalista felfogás mindinkább gyarapodott, ami látható abból, hogy a magyar írók nemzeti, magyar szellemtermékeit mind „élénkülőbb részvéttel" fogadták és a bennök megnyilatkozó hazafias érzéseket mindegyre lelkesebben megszívlelték. Ebben a válságos időben jelent meg Dugonics regénye, s „az Etelka — Toldy Ferenc szerint — nemcsak regény, — mely az olvasót új példával, Árpád fejedelmi körébe vezette be, hanem politikai tett is volt: tiltakozás a császár németesítő igyekvései ellen, s ez irányban a visszaható irodalomnak legpregnánsabb jelenete."

1) Az Etelka legjobban eltalálta a politikai visszahatástól feltüzelt nemzeti érzés hangját, és Dugonics lett ez »időszak ünnepeltje", ki „a nemzet derekát képező nemességhez" legmegnyerőbb módon tudott hozzáférkőzni.

2) Maga írja Följegyzései-ben, hogy Pesten a vármegye gyűlésén egy magyar nemes ezt súgta a fülébe: „Uram! A miket itt mondunk, mindnyájan az Etelká-ból puskázzuk. Kérjük az urat, el ne hagyja ezután is írásaiban Magyarországot, ébressze fel Magyarainkban a nemes bátorságot."

3) A folyóiratok közül a Mercur von Ungarn kiemeli a regény legnagyobb érdemét, anyagának nemzeti voltát. Különösen helyesnek tartja, hogy őseinket szerepelteti idegen hősök helyett. Kazinczy Ferenc ellenben hűvösebb hangon bírálja Orpheus c. folyóiratában: . . . „Ő bennünket atyáink régi idejekre akart visszavinni, azoknak szokásokat, éltek módját, országlásokat stb. tette eleikbe, adagiuminkat mentette meg az elveszéstől. Némelyek durvák és a mostani kényes füleket megsértik: de az Árpád idejében nem éppen illetlenek. A ki ítélve olvas, az ilyeneken nem akad fel, hanem inkább szívére szorítja lélekben maga előtt lebegő Dugonicsát "') A nemzeti közvélemény általában ilyen elismerő volt Dugonicscsal szemben. Nem is lehet csodálni, hogy a mindenki által dicsőitett író büszke könyvének politikai sikerére. Följegyzései-ben önérzetesen vallja, „hogy noha ugyan magok a vármegyék sokat dolgoztak József császár ellen, mégis sokaknak bizonyságtétele szerént Etelkám volt a fő ok, mely az országnak szemét kinyitotta.'') Az olvasóközönség szeretettel csodálja Dugonicsot, a korabeli írók közül azonban néhányan keményen elmarasztalják. Amit az Orpheus-ban, a Mercur von Ungarn-ban, vagy a Mindenes Gyüjtemény-ben olvashatunk a műről „inkább a közönség kedvéért van, — írja Prónai Antal Dugonicsról szóló életrajzban. »Az írók rászorultak a föltétlen buzdításra s a nemzeti érzelem megbotránkozott volna a szigorúbb kritikában, mikor általánosan népszerű műről van szó. Az írók kételyeiket nem közlik a nyilvánosság előtt, leveleikben azonban leleplezetlenül leírják gondolataikat."

6) M Toldy Ferenc • Magyar költők élete Pest. 1870. !. k. 231. I. 2) Dugonics célzatosan „szabta Etelka regényét a tanultabb elmékhez" (Endrödi S.: Dugonics András. Abafi-féle Nemzeti könyvtár 18. k. 71.1.) 3) Följegyzései : 44. 1. 41 Orpheus, 1790. 83—84. I. 5) Följegyzései: 53. I. B) Prónai Antal: Dugonics András életrajza. Szeged, 1903. 132. I.