Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937

25 Midőn Zoltán fejedelem gondtól terhesen sétál kertjében, hozzá csatlakozik Rima, a fejedelmi ház dajkája, és felfedezi előtte, hogy Zoltán és Etelka ikertestvérek. Árpád felesége ugyanis Undváron ikreknek adott életet. Hogy azonban a fejedelmi ház erkölcsi méltósága azon kor felfogása szerint csorbát ne szenvedjen, csak a fiút hagyták meg, a leányt pedig kitették volna. De a dajkának szerencsés véletlen közbejöttével sikerült a leányt Gyula vezér nejének holtan született gyermekével kicserélnie. Ezt a titkot Zoltán fejedelem csak most tudhatta meg, mert Árpád halála előtt Rimának nem volt szabad azt felfedeznie. Etele tehát fejedelmi leányt kapna feleségül Etelkában — de a bonyodalomnak még most sincs vége. Zoltán, hogy a családi titkot feltárja, másrészt, hogy Etele esküvőjét megtartsa — Világosvárra utazik. De Gyula a fejedelem célját kijátszotta — öntudatlanul is. Mert Etelét csel által írásban rávette, hogy Etelkáról mondjon le s a leányt, mielőtt a fejedelem a titkot felfedezte volna, Zalánfihoz kényszeríti kedve ellenére s őket titokban összeadatta. (358 1.) Következnek a befejező részek. A végső jelenet véres összeütközés Zalánfi, Etele és Etelka között. Mikor Etele Zoltántól megtudja Etelka származását, a nászest óráiban belopódzik Etelka sátorába, hol Zalánfi meglepi őket. Etele és Zalánfi párviadalra kelnek, melyben Zalánfi megsebesül. Midőn azonban a földre rogy, Etelka hozzáhajol, hogy felemelje. A megsebzett vitéz ekkor meg-fogyatkozott erejének ördöngös maradékját öszve-kapargalvén, alattomban gyilkos kezeibe ragadta hóhér-pallosát; és azt minden teremtménynek irtóztató nagy csudáittára, az Eg-beli Szentségnek el-hülttére, nagy dühösséggel Etelkának ama világ csudáltta szépségnek oldaléba verte, ezt mondván Etelének: Ha az Enyim nem lehet; a Tiéd se légyen.V Erre aztán Etele agyonkaszabolja Zalánfit. Szerencsére Etelka sebe nem halálos. Hamarosan fegyógyul és megesküszik Etelével. Illy nagy veszedelmek, illy nagy viszontagságok között juthattanak egymáshoz e gyönyörű Párak. A még Magyar-országban laktanak, nékik ajándékozta Zoltán Zalánfinak jószágát Zegedlől egész Tételig. Zeged váréba helyeztették ugyan fő-lakásokat, és oda a' Karjeli Vitézeket-is le-vitték szolgálattyokra. De gyakorta Zegedről Budára, Budáról ismét Zegedre rándúltanak; és szinte mindenkor egygyütt vigadtanak a kegyes Fejedelmekkel. Hogy pedig azon nagy Istennek, ki őket ennyi veszedelmekből kegyessen ki-segíteni méltóztatott, örök hálákat adhassanak ; Kőből egy oltárt építtettenek a' Rákos mezején. Bele szúrták Atilának kardgyát; melléje faragtatták Etelének Buzogányát, s'- Kalpagját. Ezeken felől az Oltárnak azon lapjára, melly Buda-vára felé fordult, e'szavakat vésették a' Művészekkel: A Magyarok' Istenének ") M Etelka: II. k. 371. 1. 2) U o. II, k. 394. I.