Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

4 magasabb csúcsok ásvány- és kőcsodáit a föld sarával közeli rokonságot tartó lágyabb anyagig annyi mindent föl tudott használni egy istenes célgondolat illusztrálására. Az alap, amelyen az erkölcsi világnak állnia kell, Krisztus, akiről a Szentírás mondja,,: „Nincs más alap, mint amely vettetett: Krisztus." (Kor. 1. 3.) Ő a törvényt, a kinyilatkoztatott ószövetségi törvényt nem lerombolni, hanem beteljesíteni jött. (Szt. Máté evangéliumának 5. fejezetében nézz utána 1) A tízparancsolat is bele van építve a krisztusi törvényhozásba, mint annak egyik tartó oszlopa. Prohászka szerint: A társadalom, mely ma fönnáll, tízparancsolaton épült. . . „Amennyiben a mai társadalom rendet vall, az a rend a tízparancsolat rendje." A Törvényre sokszor,utal az Úr Jézus, többek között így: „Könynyebben múlik el Eg és Föld, mintsem a törvényből egy pont elvesszen." (Luk. 16. 17.) Ugyancsak Ő mondja, hogyha valaki csak egyet is fölbont e legkisebb parancsok közül, az a legkisebbnek fog hívatni a mennyek országában. (Mt. 5. 19.) Államok, társadalmak, kisebb-nagyobb közületek és egyének sorsa azon fordul meg, hogy tekintik-e összes intézményeik átjárására hívatott kovásznak az Ő igéit vagy pedig elvetik. Szent Péter első levele (2. fejezet.) szerint „Járuljatok hozzá, mint élő kőhöz. . . mint élő kövek épüljetek föl rajta lelki házzá. . . Az írásban áll: íme, kiválasztott, értékes főszegletkövet teszek le Sionban; és aki abban hisz, nem fog megszégyenülni. Nektek, tehát hívőknek, ez tisztesség, a nem hívőknek pedig ez a kő, melyet az építők elvetettek, szegletfejévé lett és botlásköve és botránysziklája azoknak, akik megütköznek az igén és nem hisznek benne, amire pedig rendeltettek." Amit a galileai halászból Krisztus első földi helytartójává lett apostol itt mond, azt a világtörténelem folyását szemmel tartó bölcs más szavakkal ugyan, de lényegében ugyanúgy mondja: „Christus ist in die Welt getreten, kein Volk kann sich dem Christentum gegenüber gleichgültig verhalten, jeden hat zu ihm Stellung zu nehmen." (J. Görres.) Ezt ma, a világnézeti harcok klasszikus korában, minden gondolkodó főnek látnia kell. Nincs túlzás abban a megállapításban, hogy az egész világtörténelem ma válaszúira került. Ha a régi történetbölcselő, a .Civitas Dei" írója, szemtanúja lehetne a mai zavaros világképnek, bizonyára odasorakoztatná a két ellentétes pólusról, a Jeruzsálemről és Babilonról szóló érvei közé a ma már nyíltan dúló világnézeti harcot, amely szinte apokaliptikus méretekel öltött. Krisztus Urunkról és az ő misztikus testéről már az agg Simeon megjövendölte, hogy jel, amelynek ellene mondatik. Az az ,ellenmondás már ott hangoskodott a zsidók ajkán, akiknek az Ür Jézus nem egyszer szemükre vetette, hogy ha igazat szól, miért nem hisznek neki; hogy földiesen gondolkodnak, hiszen még atyafiai sem hittek benne. Olvasd el erre vonatkozólag különösen Szt. János evangéliumának első fejezeteit. „Civakodás támadt a seregben miatta." (In. 7—43.) Még mennybemenetele előtt is tanítványai „látván őt, imádák, némelyek pedig kételkedének" (Mt. 28—17.) Ez a földies gondolkodás, a jelen-világi szempontok szerint való igazodás állandó ellenlábasa a Megfeszített igazi hívőseregének is. A Mester előre mondta, hogy ha őt üldözték, őket, akik majd nem lehetnek különbek Mesterüknél, szintén üldözni fogják. Olt