Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

5 sötétlett ez az ellenmondás már az apostoli időkben különböző ellenkezések alakjában, amelyek századok múlva eretnekségre vezettek, amennyiben az Egyházat, melyet az apostol az igazság oszlopának és szilárd alapjának mond, (Tim. 3—15.) elhagyták, hogy a maguk ingatag és téveteg nézetét állítsák a dogma helyébe. Egy nagy elme, Goethe nem hiába mondja, hogy az egyháztörténelem a tévedések története. Már a XVI. század nagy vallási forradalma előtt is sok bajt okoztak a kisebb-nagyobb eretnekségek, amelyeket már Szt. Júdás apostol levele igen találóan jellemzett, mint vad tengeri hullámokat, melyek a saját gyalázatukat tajtékozzák ki. Az u. n. reformáció idején pedig egy reformátor azt írja, hogy ezután majd azt olvassák ki a Szentírásból, amit beleolvasnak. Egyes kitételek elvetéséből szükségképen baj lett, aminthogy az egyetemes papságról szóló tanítás előbb-utóbb az egyetemes királyságról vagyis a népszuverenitásról szóló tant termelte ki, — mint XIII. Leó pápa megállapította. Az utána következő korok tévedéseit a tudósok egy része Rousseau és Marx tanításából vélik levezethetőnek. Luther — mondják — a katolicizmus ellen támadt a XVI. században, Rousseau a kereszténység ellen a XVIII. században, Marx pedig Isten ellen a XIX. században. Tehát a vallási forradalomból jó két század multán politikai, ebből pedig a Marx-féle kommunista kiáltvány alakjában, (1848-ban) a társadalmi forradalom bontakozott ki, legalább is főbb vonalaiban. Hogy gondolkodó fők mennyire előre látták azt a nagy erkölcsi és ennek okaképen azt a nagy világnézeti zűrzavart, amelyben mi élünk, arra legyen elég Fr. Nietzsche híres „Gott is tot!" szállóigéjére utalnom, mint amely épolyan pregnánsan fejezte ki a németeknél bekövetkezett elkereszténytelenedést, mint akárcsak pl. a franciáknál a hitetlen E. Renannak levele, melyet Cherbulliez iróhoz intézett, mikor az akadémikus lett: „Meg tudta figyelni — írja — a lélektani fejlődésnek a kiváló óráját, mikor az emberek még érzik a régi hitnek erkölcsi erejét, anélkül, hogy hordoznákannaktudományos bilincseit ? Tudtunkon kívül nagyon gyakran ezeknek az el nem fogadott formuláknak köszönjük eredményeinket. Árnyékból élünk, uram, egy üres vázának az illatából. Utánunk pedig az árnyéknak az árnyékából fognak élni. Olykor félek, hogy alapnak kissé gyönge lesz." (Idézi Szalay Jeromos a francia katolikus föllendülésről szóló könyvében.) Hasonlóképen vélekedik nagy kortársa is. A híres pozitivista esztétikus, H. Taine szerint: „Mi csak éltünk egy hitből, mely már nem volt a mi hitünk, amelyet elvesztettünk, eltékozoltunk. De vájjon miből élnek majd unokáink ?" Ezek a klasszikus jóslások, melyek sajnos, nemcsak Európa két vezető nemzetéről és nemzetének szóltak, rövid néhány évtized alatt teljesedtek is, még pedig Európa Keletén az orosz bolsevizmus, Nyugaton pedig a példátlan spanyol keresztényírtás alakiában, amit egyébként Donoso Cortes is előrelátott a XIX. sz. derekán. Hogyan lehetséges ez ? — kérded talán. Sok magyarázat helyett arra a spártai anekdotára utalok, melyet már az ókorban följegyeztek. Azt kérdezte egy vezető emberüktől egy idegen, hogy miért nem változtatják meg a spártaiak az államformát. Es tudod, mit felelt lakonikus rövidséggel a kérdezett ? „A spártaiaknál a törvény