Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

37 A nagy francia egyházi szónok és író, P. Didón (akinek „Jézus élete" magyar fordításban is közkézen forog) jelmondatnak ezt választolta: „Ni rivolté, ni esclavé." 0 a lázadás szellemének Scyllája és a gerinctelenség Charybdise közt bizonyára meg is találta a helyes középutat. A fiatalságot inkább az előbbitől lehet félteni és kell óvni, mert nem szereti a megkötöttséget, lázadozik a törvény és a törvényt képviselő felsőbbség ellen. Ilyenkor jó Fr. W. Webernek következő intelmét szem előtt tartani: „Freiheit ist der Zweck des Zwanges, Wie man eine Rebe bindet, Dass sie, statt im Staub zu kriechen, Froh sich in die Lüfte windet." Minden törvény és törvénytiszteletre vonatkozó nevelés voltaképen a szőlőkaró szerepét tölti be, mely a venyigét a földön való elterüléstői óvja meg. Ha pedig a szolgalelkűség szelleme környékezne meg, hogy egyének, jelszavak, intézmények előtt vakon leborulj, gondolj Goethe abbeli mondására, hogy a tömjén csak a halhatatlanságnak jár ki, de halandók számára méreg! Különösen óvakodjál a jelszavaknak való elsietett behódolástól 1 A mai ember, a gyerekember is, aránylag keveset olvas. Már közel száz éve írta Lacordaire, a híres dominikánus szónok, (gondolom a „Lettres á un jeune catholique"-benj: „Ha nem hisztek az Egyháznak, magatoknak fogtok hinni és ha magatoknak hisztek, hinni fogtok az első jöttmentnek, akinek nagyobb tudása és képessége lesz, mint nektek." Ez a jelszó Benned is szövetségesre talál, részint az ifjúkor csél-csap természete miatt, részint azért, mert az erkölcsi törvény különben is nehéz teherként sülyosodik az emberre és így az állagember a dolog természeténél fogva örömmel vesz mindent, ami teherkönnyítést jelenthetne. Az ilyen „Herdenmensch" részéről jövő csábításnak a szónak nemes értelmében vett, lelkiismeretére hallgató „Herrenmensch" etikai fölényével és határozottságával állj mindig ellen, legalább is az első rohamnak 1 Ha alapos megfontolás után hívévé szegődől, szóval ha meggyőződtél helyes voltáról, kövesd habozás nélkül lelkiismereted parancsát, de tartsd fönn magadnak a szabad elhatározás és kritika jogát a jövőre nézve. Ez nagyon fontos, mert különben előbbutóbb azon veszed észre magad, hogy gúzsba vagy kötve. 9. „Szabad-gondolat." „La derniére demarche de la raison est de reconnaitre qu il y a une infinilé de choses qui la surpassent. Elle n' est que faible si elle ne va jusqu' á connaitre cela. II faut savoir douter oü il faut, assurer oü il faut, et se soumettre oü il laut, Qui ne fait ainsi n' entend pas la Force de la raison." (Pascal) Hányszor harsogták ezt egyének és pártok, cikkek és könyvek, szakállas öregek és pelyhesállú ifjak a humanizmus óta! Mintha