Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

38 az emberiségnek egyenkint és a maga egészében állandóan fájtak volna azok a tilalomfák, amelyeket az Egyház egy magasabb cél érdekében fölállított. Tömegeket vonultattak föl tudományos és politikai irányzatok a „veszélyeztetett", az „elnyomott" szabad-gondolat megmentésére. És kell-e mondanom, hogy sokszor ezeknek a csoportoknak többsége olyan egyén volt, akinek nemhogy szabad gondolata, de egyáltalában érdemleges gondolata nem volt. Ezeknek különböző okokból, különböző hangnemben harsogniok kellett, hogy a tudomány szabadságát veszélyezteti az Egyház, hogy „középkori sötétségbe" akarja fojtani a felvilágosodottságot, hogy béklyót rak a szabadkutatás kezére stb. Fiam, én jártam többé-kevésbbé magas hegyeken is. Mit gondolsz, hány halálos áldozata volna a hegymászásnak (a számos elkerülhetetlennek mondott halálos áldozatokon felül is !) ha nem volnának a veszélyesebb helyeken tilalomfák felállítva, amelyek némelyikén ez az írás olvasható: „Nur für Schwindelfreie". Ami azt jelenti, hogy az átlagos hegymászó ne menjen arrafelé, mert bele talál szédülni és zuhanni egy szakadékba. A Hochtouristik gyakorlott sportsmanje ezeken a sziklaösvényeken is több-kevesebb biztonsággal, hellyel-közzel bizonyára több kockázattal is, járhat: de az, aki csak kisebb túrákhoz van szokva (akihez pl. a „Levelek egy kezdő turistához" vannak intézve), ne merészkedjék az ilyen veszélyes helyekre, mert nyakát találja szegni. Nos, a tudományos kutatásnak épügy megvannak a nyaktörői, szakadékai és meredélyei,, amelyektől az Anyaszentegyház az anya előrelátó gondoskodásával óvja fiait. Újra Prohászkát idézem : „A gondolat szabadsága körül dúl a szellemek heves harca. Két zászló lengitt. Az egyikre a „tudomány szabadsága", a másikra a „dogmatikai tekintély" jelszava van felírva. De hát miért isveszekednek ezek tulajdonképen? Jogos érdekek harca-e ez, vagy „agent provocateur"-ök zavarják itt a vizet? Nekem a tudomány szabadsága is korlátolt. Korlátjai közt lesz csak igazán szabad és igaz s a korlátokon túlra nem terjed: azokon túl terjed még egy végtelen valóság, mely viszont szabad — a tudománytól! . . . A világegyetem az anarchiát nem ismeri, fegyelmezettsége példás, még elmosódott határvonalakat sem tűr meg . . . Nem mi vonjuk meg a határt, meg van az már vonva. A tudomány se vonja meg a maga határait, meg vannak már azok is vonva. Azt az Isten tette . . . Van tehát korlátolt ész ; van korlátolt tudás. S azon túl van egy titkos, mélységes és mérhetetlen valóság, mely a létnek, az erőnek s az életnek forrása, melyet önmagában meg nem ismerhetünk s szavakkal fátyolától meg nem foszthatjuk. Ezt hirdeti Neith, egyiptomi istenasszony, akinek a saisi romok közt akadtunk lefátyolozott szobrára; a több ezeréves szobor felirata ez: „Én vagyok minden, ami van, volt és lesz, fátyolomat még föl nem lebbentette halandó" . . . „Kimérte Isten a tudás határait is." A tekintélynek is kijelölte a helyét; észt adott valamire s hitet kér mindenre. Hogy a földön járjunk s boldoguljunk, szemet, észt és kezet adott s hogy a halhatatlanság s az örök élet iránt eligazodjunk, tényleges hitet követelt. Leereszkedett hozzánk a végtelen mint tekintély s értelmünket a kinyilatkoztatásnak sugaraiból s szivünket a bízó szeretetnek és vigaszoknak kegyelmeiből szőtt gyeplőn vezeti az örök hazába. Tiszteljük tehát a tudományt s