Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

28 az államok, amelyek nem krisztusi tanra, hanem emberi akaratra helyezkedtek. O a szegletkő. Ha pedig mellőzik, akkor ráesik a kő és összedől az épület." (Péter első levele szerint) „A középkor embere tudott világnézeti dómokat építeni, mert zárókőnek mindig beépítette Istent és így a legmerészebb ívű dómjait 0 tartotta össze. A modern ember ellenben szentségtörő kézzel mindig a zárókőnek ment neki először romboló csákányával és ezért omlottak össze értékes kulturák . . . Műkövet tett a helyébe és ezért omlott össze minden szellemi épülete." írja P. Jánosi József. Ha lesz alkalmad, Párizsban a Trinité-templom zárkövét megnézni, mely szőlőíürtként csüng le, hogy tartóoszlop helyett tartson egy merész boltozatot, hát igazat fogsz adni a hasonlatnak. Isten mentsen egyént, társadalmat, nemzetet a zárókő, a clou szétrombolásától. „Mihi adhaerere Deo bonum est" — mondja a zsoltár. Mit gondolsz, mi lesz a Harmadik Birodalommal, ha pl. G. Frenssen elvei fognak az egész vonalon diadalmaskodni? Ez a kereszténységtől elpártolt aggastyán ezt írta: „Nicht 10 oder 12 Gebote! Sondern du, was dein germanisches Gewissen und Gutseinwollen dir gebietet, heut, morgen und alle Tage, denn das ist die Stimme Gottes." Ez a germán lelkiismeret vájjon fölér-e annak erejével, aki ezt mondotta: Nálam nélkül semmit sem tehettek." „Én vagyok a világ világossága." Én vagyok a kezdet és a vég." „Én vagyok a kapu." „Én vagyok az út, az igazság és az Élet." Nem kell-e minden hatalomnak, amelyik őellene fel mert lázadni, Juliánus Apostatával bukásakor bevallani: „Győztél, Galileai!" Egy holland miniszter, Marchant, aki 1934-ben katolizált, ezt írja: A katolicizmus elleni gyűlöletet kétségtelenül a tudatlanság táplálja. Legnagyobb része egyszerűen nem akar tudni. A csillagok az égen, amelyeket Viviani ki akar oltani, még fénylenek; a modern bölcsek csillagai azonban már kialudtak, vagy utolsót hunyorognak ; pedig ők még mindig azt képzelik, hogy ők az örök világosság fáklyahordozói. Szörnyűségesen csalódnak. Az emberiség egyenes vonalban közeledik a hit felé: cogito, ergo credo! A politika érdekes dolog. A nemzetnevelés vezetése rendkívül fontos. Az arany funkciójának és a nagy vállalatok hozamának meg van a maga nagy értéke. De mindezen nagy értékek fölött áll népünk erkölcsi java. A föld és világ minden dolga fölött ott fénylik Krisztus keresztje " Befejezésül idézem egy volt spanyol forradalmárnak a palinódiáját, úgy mint az a tudós belső kényszerből rászánta magát nemcsak a megtérésre, hanem arra is, hogy ezt mások okulására megírja. Követte ebben a lépésben a híres spanyol írót, Unamunót, aki elég meszszire elmerészkedett a babiloni úton, de mégis visszatért az örök Jeruzsálem felé vezető egyedüli helyes útra és a kereszténység védelmére egy könyvet is írt. A szóbanlevő tudós neve Gregorio Maranon, a madridi orvosi akadémia elnöke. Halljuk most már őt magát: „Tévedtem és tévedésemet bevallom. Mint a spanyol intelligencia legnagyobb része, most én is kénytelen voltam külföldre menekülni. Peccavi, bűnös vagyok ! Mi voltunk azok, akik kívántuk és előkészítettük a forradalmat és engedtük, hogy a szabadság túlzásai érvényesüljenek. Annak idején Ferrer kivégzésére tett forradalmár Sirval újságírónak a vére pedig, akit a börtönben öltek