Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

22 evangélista művei között kellene választania, hát ő habozás nélkül a négy evangéliumot választaná. Az irodalomban megnyilvánuló szép is, akárcsak a művészet egyéb terein élvezhető szépség, csak a világnézetileg kiegyensúlyozott és egészséges léleknek nyújt zavartalan élvezetet, boldogságot, míg a harmóniát nélkülöző lélek sebeire legföllebb csak a palliatívum szerepéig jut el, de a bajt magát nem gyógyítja meg- „Az irodalom igen jó sétabot, de igen rossz mankó" — vélte egy gondolkodó. Hát ez az. A szép szavak agyonmagasztalt zsonglőrje, Anatole France egyébként megrázó szavakkal tárta föl egyszer belső ziláltságát. A nagy vallásgúnyoló halála után titkára, Bruison, az egyébként vagyonos íróról azt írja: „Ha bepillanthatna szívembe, megborzadna. Nem hiszem, hogy volna a világon szerencsétlenebb ember, mint én. Sokan irigylik az én szerencsémet. Pedig én sohasem tudtam, hogy mi a boldogság, egyetlenegy óráig sem." Hát ezen a nagy destruktívon is beigazolódott a szentírási igazság: „Non est pax impiis." Csakugyan nincs békéjük az istenteleneknek. Ha csak félig igaznak fogadjuk el Paul Claudelnek, az egyik legnagyobb francia írónak emelkedett fölfogását a művészetről: ,,L' art n' est qu' une pale contrefacon de la sainteté," mit gondolsz, menynyire távol esett az a szépszavú nagy lélekromboló az igazi művészettől"? Az ilyen író, nézetem szerint, joggal megérdemelte volna, hogy egyik áldozata, akinek a lelkét megmérgezte, a tiszteletére rendezett banketten odavágja azt a kemény kritikát, amelyet egy évtizeddel később az ötágú csillag csodálója, A. Gide kapott — joggal ! Per finire: a szovjetúnió főírója Maxim Gorkij volt. Halálakor egy kritikusa egyik elbeszélésére utalt, amelyben egy bohém vándordalost a parasztok agyon akarnak ütni, mert nemcsak mulattatta, hanem meg is rabolta őket. Kérésére azonban megengedték neki, hogy még egy búcsúdalt énekeljen. Ez olyan szép volt, hogy megkegyelmeztek ugyan neki, de alaposan helybenhagyták. „A tehetséged miatt derékban meghajlunk előtted — mondták •—, a tolvajlásaid miatt azonban előbb huszonötöt érdemelsz 1" Óvakodjál a méregtől, akármennyire megcukrozva kínálnak is! „Rossz könyv olvasására egyszerűen nem érek rá" — volt egy híres ember elve. 5. A tudomány aposztáziája. „A tudományon kívül, mely mécs, a népek oly igazságból is élnek, mely napsugár, melyet Isten közöl.". . . „A tudomány vakablak, melynek üvegje bírja reflektálni a fényt, de nem nyújt kilátást a másvilágba " (Prohászka.) Az a sok csillogó köntösbe öltöztetett áligazság és féligazság, amelyről előző levelemben írtam, a tudomány és tudományok tudományának mondott filozófiára való hivatkozással tudta piszkos árként elárasztani a gondolkozást. Az emberi elme, miután a kételkedéssel jegyezte el magát a tételes hit helyett, egymásután tagadta