Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936
14 Megdöbbentő — írja Raffay Sándor, evangélikus püspök, — hogy a Harmadik Birodalom intézményeivel együtt le akar térni a kereszténység alapjáról. Más fundamentumot vet, mint amely vettetett Jézus Krisztusban. Megdöbbentő, hogy a birodalom egyik minisztere, Kerrl, aki az egyházi, illetőleg a vallási ügyek élén áll, hivatalosan és nyilvánosan kijelentette, hogy Hitler új isteni kijelentés letéteményese, aki egyedül jogosult a vallási alaptételek megállapítására. A német nép pedig tiltakozás és fölháborodás nélkül veszi tudomásul a hitetlen nyilatkozatot. Az új kor történetében, megítélésem szerint, ennél komolyabb és megdöbbentőbb fordulat nem történt. Németország a kereszténység ellen foglal állást. Olyan hihetetlen fordulat ez, amilyenre senki sem gondolhatott. .. . Senki sem tilthatja meg, hogy megsirassuk ezt a népet. Testvért siratni nemcsak jog, hanem kötelesség." (Az Evangélikus Elet c. lap nyomán közölte a Nemzeti Újság f. é. ápr. 4. sz.) Giovanni Papini, miután kimutatta, hogy a német fajelmélet szerzői a latin nyelven iró Tacitus, a francia Gobineau, a németül író angol származású és francia nevelésű H. Stewart Chamberlein és az olasz Francesco Montefredini, megállapítja, hogy a messiánizmus gondolata hol ennél, hol annál a népnél bukkan fel. Most a németeken van a sor — mondja. Gondolatmenete azzal végződik (az Uj Kor III. évf. 9. sz. szerint,) hogy a németek nem tudják elviselni a római nagyságot, gondolatot és törvényt, akár Augustus, akár VII. Gergely Rómájáról van szó. Ezzel a kérdéssel azért foglalkozom ennyire bőven, mert a nemzeti szocializmus testvér-ideológiái a különböző stilizált keresztek cégére alatt nálunk is a faj és vér túlbecsülésének hangoztatásával elbódították az ifjúság egy részét. Te már a magad lábán szeretsz járni és eleve tiltakozol néha mindenféle gyámkodás ellen. Különösen az idősebb nemzedék részéről. Ám legyen 1 De ne felejtsd el Szt. János intelmét: „Vizsgáljátok meg a szellemeteket, vájjon Istentől vannak-e" (1. Jn. 4.) Aki nem Krisztusban, hanem másban látja a messiást, azt pogánynak minősítették az apostolok és annak kell minősíteni ma is. Az új pogányság a régitől abban különbözik lényegében, hogy az Krisztusban nem látta a világ világosságát, mert nem ismerte; ez utóbbi pedig, minden fölvilágosodottságának hangoztatása mellett is, lidércfények után megy az örök világosság helyett, melynek földi megnyilvánulása Krisztus volt, aki azt mondta: „En vagyok a világ villágossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az élet világossága leszen nála. (In. 18. 12.)" Hogy az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, az a „mysterium iniquitatis lapjára tartozik. Az Ur Jézus ma is jel, amelynek ellen-mondatik, nem egyszer a saját hivei táborának egy részéről is. Hidd el: elhalványul minden földi csillag — a betlehemi csillaghoz viszonyítva szinte pillanatok alatt (Mécs Lászlónak ezt a bolsevizmusról szóló versét, melyből ezt a gondolatot veszem, tanuld meg mielőbb!) A világ színpadára föllépett modern nagyságok mellett történelmi perspektívából nézve, mindenképen Krisztus Urunk alakja került és kerül ki győztesen. „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat— per omnia saecula saeculorum." Napoleon, a Szt. Hona szigetére számkivetetett világverő hadvezér, így elmélkedett: „Sokszor gondolkozom azon, hogy Krisztus istenségét kétségtelenül
