Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936
15 bizonyítja a következő körülmény: Én is egész tömegeket lelkesítettem, melyek értem a halálba mentek. De mindig szükséges volt hozzá személyes jelenlétem, tekintetemnek villamos szikrája, melyet egy tábornokomra se ruházhattam át. De meg nincs is nekem az a titkom, hogy nevemet, szeretetemet a szívekben megörökítsem és ott csodát műveljek az anyag közreműködése nélkül. Ez a nagy emberek sorsa, Julius Caesaré és Nagy Sándoré is, hogy elfelejtsék és nevünk csak iskolai dolgozat tárgya marad. Micsoda szakadék van az én nyomorúságom és Krisztus országa között, akit szeretnek és prédikálnak és imádnak világszerte?! Hát meghalt Krisztus? Ellenkezőleg: ez az örök élet! Az ő halála nem ember halála, hanem egy Istené." Mondd meg nemzeti szocialista eszméktől megkótyagosodott és — mint írod — hitében is megingott társaidnak, hogy Krisztus toto coelo különbözik akármilyen földi nagyságtól. A kettő között legalább is akkora a különbség, mint az éltető Nap és a porszem között. „Dum lucem habetis, credite in lucem, ut filii lucis sitis." Félreérthetetlenül megírta 1937. márciusában a Führertum bálványozásába esett németségnek XI. Pius pápa: ,,Aki az Isten és teremtmény, az Istenember és az emberek fiai közt tátongó lényegbeli különbségek szentségtörő félreismerése következtében egy halandó embert, mégha minden idők legnagyobbja is, Krisztus mellé mer állítani, vagy éppen föléje vagy ellene, az tudja meg, hogy álpróféta, akire megrendítően áll a Szentírás szava: „A mennyekben lakó kineveti őket! " (2. zsoltár) Bizony sok álpróféta ment szét manapság a világba. Az ilyen új Messiásban hívő rendszerre alkalmazható Szt. János szigorú ítélete: ,„Kicsoda hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? És az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és Fiút. Mindaz, aki tagadja a Fiút, nem bírja az Atyát sem, aki vallja a Fiút, bírja az Atyát is." (1. lev. 2. fej.) A kérdést tehát úgy, ahogy a rohanó élet kiélezte, így hangzik : „Krisztussal vagy Krisztus nélkül? Vele-e vagy pedig ellene ?" Krisztus az örökkévalóság királya legyen-e korunknak is királya, vagy pedig múló földi nagyságokat bálványozzunk I" A feleleted nem lehet más, mint a térdre boruló Tamásé : „Én Uram és én Istenem!" Isten Veled 1 3. Támadás „a vér mítosza" nevében. A fajiság nem jelen! sem erkölcsi értéket, sem értéktelenséget. Egy fajhoz való tartozás sem nem erkölcsös, sem nem erkölcstelen." (Sigrid Undset.) A Szentírásban vissza-visszatér a sirám: „Elhagytak engem, az élő víz forrását, és vízvermeket ástak maguknak, megrepedt vízvermeket, amelyek nem tarthatják meg a vizet." Az aposztáziát a a kereszténységtől a filozófia kezdte meg. Folytatta a politika. Ma már széles néprétegekbe átszivárgott a méreg, melyet egy-egy, a kutatás lázától fűtött tudós házi használatra, vagy a tudósok szűk körének használatára szánt, talán bezárt ajtók mögött. Bizonyára