Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

13 lehet. Nem csak Isten, hanem a nemzet ellen vétenek azok, akik föltétlen öncélúságot tulajdonítanak államnak, vagy nemzetnek, mert e nagyszerű javainkat kiszakítják a végtelenbe és örökkévalóságba kapcsolódó értékekből és igen nagy mértékben csökkentik. Kitetszik ebből is, hogy a nemzeti érzésnek mélyebb, szentebb és maradandóbb alapot nem vethet senki, mint a kereszténység. „Ma nem a faj, nem a föld, nem a nyelv, hanem a lélek a fontos. — Ezt a nemzetet nem lehet sem fajhoz, sem nyelvhez, sem földrajzi határokhoz szabni, vagy politikai rendszerbe kapcsolni ..." A nemzet nem nyáj, melyben csak egy gondolkodik: a Führer." Ezt az idézetet Ravasz László, református püspöknek egy előadásából közlöm, kiegészítésül a fent és az itt mondottakhoz. „Ég és föld között repülök, Istent és hont zeng dalom. Innét van, hogy elmerengvén, Az eget édes honomnak, A hont édes szép egemnek Oly szent kéjjel gondolom." így zeng Mindszenty Gedeon. Ugyancsak ő mondja: „A Krisztus-eszme világot ölel, De a világon első a haza !" Vörösmarty meg így: »Mi a világ nekem, ha nincs hazám !" Abból a fölfogásból azonban : „Extra Hungáriám non est vita" szükségképen engednie kell az egyes embernek is, az egész nemzetnek is. Ez az ideológia a nemzeti vallás és a turánizmus alakjában kísért ma. „A sok túlzás közül, mit a világban láthatunk, az a legnyugtalanítóbb, hogy egyesek a lángoló hazaszeretet jelszava alatt a nemzetet akarják mindnek fölébe helyezni. Ez a nacionalizmus ellensége az igazi békének és haladásnak . . . Nem a hazaszeretetet kell elitélni, hanem egyeseknek ezt a fanatizmusát, amely miatt olyan eszközöket alkalmaznak, melyek pusztulásba viszik a világol. Ha a katolikus hit parancsai szerint neveli meg haza- és fajszeretetét valaki, akkor bizonyára megtalálja azt a krisztusi elvet, hogy a test nem használ semmit, a lélek az, ami éltet" — írja XI. Pius, vagy Szt. Pál megfogalmazásában: nincs különbség zsidó és görög között. (Róm. 10., 12.) A nemzeti vallás képtelen voltáról egyébként A. Manzoninak van egy igen találó megjegyzése, melyet zsinórmértékül elfogadhatunk mi is. „A szó „nemzeti vallás" — írja Gondolatok a vallásról c. művében — az emberi elmének legsajátosabb és legvégzetesebb tévelyedéseit fejezi ki. Nem tudom, mit szóljak olyan dologhoz, amelyet úgy ajánlanak számomra hit gyanánt, hogy már nevében benne van az igazságnak és helyességének teljes hiár.ya . . . Jellemző ugyanis az igazságra, hogy az mindenki számára igazság. De aki azt mondja „nemzeti vallás", az annyit mond, mint „vallás egyesek részére" vagy pedig azt kívánja, hogy higgyek valamiben, ami nem igazság. Követelhet-e ilyesmit az értelem ? Sűlyedhet ennél mélyebbre ?"